Anyatej

Huszonöt. Ennyi idős lett a lányom július 29-én. Magánügy. Augusztus 1-jén, vagyis holnap van az anyatej világnapja. Ez viszont már közügy. A szoptatás természetes módja annak, hogy az édesanya a csecsemőt az első időszakban minden szükséges tápanyaggal és táplálékkal ellássa. Az Egészségügyi Világszervezet a kizárólagos szoptatást ajánlja a születést követő első hat hónapban. Javasolják, ez a gyermek kétéves koráig maradjon fenn a hozzátáplálás mellett.

Na, mindehhez van egy pár szavam. Amikor a lányom megszületett – a kiírtnál három héttel korábban –, a feleségemnek nem volt teje. Így a várost jártam megadott címekre, anyatejért. Megboldogult Babi doktornő, a csabai kórház gyermekosztályának vezetője világosított fel, miként lehet tejtesót szerezni, vagyis akkor szült édesanya plusz anyatejéhez hozzájutni. Jártam Békéscsabát biciklivel, csörögtek az üvegek a szatyorban. A cimborák a vendéglői teraszokról odaszóltak: „Viszed vissza az üres üvegeket?” Nem szóltam vissza.

Huszonöt évvel ezelőtt, a lányunk születése után tetőtől talpig M-es, zöld nejlonöltözékben állítottam be a csabai kórházba egy lila csokorral. Feleségem azt hitte, hogy egy ufó jött hozzá. Én nem lehettem, mert százszor elmondta, hogy előrésként a lilát szereti, de virágban nem kedveli. Így jártam, ami azonban ennél sokkal fontosabb, a kórházi dolgozók milyen jól álltak hozzánk.

Azt kívántam, és kívánom most is, minél több anyatej kelljen. Ha nincs elég, szerzek. A lényeg, hogy sok gyerek legyen, aki felnő rajta. Na, akkor, rajta!