Óriásvirágot varázsol a vázába, mosolyt az arcokra

Szabó Krisztián álma megvalósult, bűvészként dolgozik, különleges szakmájában sikeres is. Bevallása szerint tizennyolc évesen kezdett igazán komolyan foglalkozni a témával, lépésről lépésre formálta mesterségévé a „mágiát”. 

– Mesterem nem volt, viszont néhány bűvész barátom igen, akik nagyon sokat segítettek az utamon. Először az interneten kezdtem el keresgélni, különféle fórumokon keresztül megtaláltam egy kis bűvész közösséget, így lettek néhányan, akik segítettek elindulni.

Először 2013-ban álltam nagyközönség elé Sarkadon. A fellépés jól sikerült, ez pedig arra sarkallt, hogy még komolyabban mélyedjek el a bűvészkedésben. Ma már rendezvényeken, eseményeken, jeles alkalmakkor lépek fel: külföldön, Ausztriában és Romániában is adtam műsort – részletezte Szabó Krisztián. A fiatalember választás elé került, a bűvészet számtalan ágát képviselhette volna, de a klasszikus mellett tette le névjegyét, mint a régi mágusok, frakkban, elegánsan áll színpadra, a régi bűvészetnél maradt, a színpadi formánál. Használja a lebegőasztalt, a karikákat, az összekapcsolódó karikákat és labdás trükkök is megjelennek a repertoárjában. 

– Mást viszek magammal, ha gyerekekhez, mást, ha felnőttekhez, esetleg házasulókhoz megyek. Az előadásaim személyre szabottak, alkalomhoz illők. Bárhol az országban, vagy akár határokon kívül is vállalok fellépést, produkciót. Egyelőre egyedül megyek, de a közeljövőben szeretném a vállalkozásomat egy kisebb társulattá fejleszteni. Az álmom, hogy legyen a csapatban zsonglőr, pantomim, gólyalábas, de a részleteket még átgondolom, ki kell dolgoznom. Nem csak a bűvészet érdekel, animátori feladatokat is vállalok és decemberben szívesen beöltözök Mikulásnak is – részletezte.

Szabó Krisztián hangsúlyozta, ahhoz, hogy valaki igazán jó bűvész legyen, a határozottság és a szívből jövő mosoly a legfontosabb. Szerinte sok múlik az előadásmódon, a legjobb, ha a bűvész saját arcára formálja a trükköket, a produkcióba beleviszi az egyéniségét. 

– Egy adott trükköt sokféleképpen be lehet mutatni. Személyes kedvencem a virágos, van egy ötperces snittem, ami csak virágokról szól, a közönség is imádja. Még a botból is virágot „varázsolok”. Egy óriási illúzióval is meglepem a közönséget, leteszek egy vázát, amiből hatalmas, csodaszép növény sarjad, akárcsak a Mágus című filmben Edward Norton narancsfája. Előfordult, hogy megszóltak, azt monták, „hamis Jézust nem szabad játszani”, de erre azt szoktam válaszolni, a varázslatot ne a kezembe képzeljék el. Nem a trükk a varázslat, hanem az, ahogy az egyenes szájak mosolyra húzódnak. A szórakoztatás igazán felemelő hivatás.