PR cikk

2022.08.13. 07:00

Mint egy jó barát

Vannak olyan, nehezebb helyzetben lévő kistelepülések az országban, ahol a diákok többsége lemorzsolódik a középiskolában, mert megpróbáltatás számukra a közösségváltás, a megszokott környezet hiánya. Fontos lenne számukra, hogy valaki személyre szabott figyelemmel kísérje őket a hétköznapokban, és inspirálja, bátorítsa: legyenek álmaik, és merjenek azokért kitartóan küzdeni.

A Tanítsunk Magyarországért program – melynek megálmodója és megalapítója Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár –, 2018 decemberében indult. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát. A költségvetési finanszírozásból megvalósuló program keretében egyetemisták foglalkoznak a gondjaikra bízott diákokkal. Kolozsi Nanetta mentorral és egyik mentoráltjával, a nyírmártonfalvai Nagy Leventével beszélgettünk.

„A Debreceni Egyetemen kereskedelem és marke­ting szakos hallgatója va­gyok, ősszel indul az utoló félévem” – kezdi Nanetta. „Biológia –matematika sza­kos tanár szerettem volna lenni, de végül közgazdasá­gi vonalon mentem tovább, így később akár egyetemen is tudok majd tanítani phd-hallgatóként. A Tanítsunk Magyarországért program­ról egy mentor csoporttár­samtól hallottam, majd én is csatlakoztam. Mivel a ta­nulás mellett dolgozom is, szerettem volna egy Debre­cen közeli kistelepülés isko­lájában mentorálni, de végül Nyírmártonfalvát kaptam, és nem bántam meg” – mondja mosolyogva.

Nagy Levente és mentorált társai /Fotó: IFKA/

Céltudatosan készülni

Levente már alsótagozatos korától fogva kitűnő volt, és a többi mentorált is jó tanu­ló, ezért Nanettának inkább a közös programok meg­szervezése volt kihívás. Mint mondja, megpróbált ügye­sen gazdálkodni a gyerekek számára biztosított keretből. Így az elmúlt félévben eljutot­tak Hajdúszoboszlóra, ahol megnézték a fordított há­zat, gokartoztak, egy másik mentorált csoporttal elmen­tek lézerharcozni. „Megnéz­tük a Debreceni Egyetemet, voltunk fagyizni, és a tanév utolsó napján piknikeztünk” – mondja a mentor. Szeren­cséjükre a debreceni Agora Tudományos Élményköz­pontba ingyen bemehettek, az izgalmas kísérletekkel és előadásokkal fűszerezett látogatás pedig, mint mind­egyik közös program, Le­ventében is mély nyomot ha­gyott. 

De még ennél is jobban élvezte a Botanikus Kertet, ahol még azelőtt soha nem járt. „A biológia érdekel, orvos szeretnék lenni. Az a tervem, hogy nyolcadik osz­tály után felvételizek a Tóth Árpád Gimnáziumba vagy a Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumba biológia–ké­mia szakra, és ha azt elvégez­ném – el is fogom végezni –, akkor a Debreceni Egyetem­re jelentkezem, az orvosi kar­ra” – jelenti ki céltudatosan.

Nagy Levente és mentorált társai /Fotó: IFKA/

Bátorít és biztat

Felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen jó tanulókból álló kis csapatnak mit segíthet egy mentor, de Levinek erre is van határozott válasza: „Bátran kérdezhetünk tőle mindenről, ha segítséget ké­rünk, rögtön válaszol. Jókat sétáltunk, beszélgettünk, sok mindent elmondott az egyetemről. A matek nem a kedvenc tantárgyam, úgy­hogy előfordult, hogy Netti segített a példákat megolda­ni. Mint egy jó barát, mindig mellettem állt és bátorított, biztatott.” 

Nanetta a következő fél­évben is szeretné folytatni a mentorálást kis csapatával, és erre Levente is hevesen bólogat. „Borzasztóan jó­lesett, hogy mennyire nyi­tottak voltak felém. A leg­elején még érződött, hogy kicsit zárkózottak, de a tanév végére már őszintén tudtunk beszélgetni, érett módon szóltak hozzá min­denhez. Kiemelném a köl­csönös tisztelet, amit meg­tapasztaltam. Ez nem csak közöttünk mint mentor és mentoráltak között volt meg, hanem négyük kö­zött. Már eredetileg is egy össztartó kis csapat voltak, de a mentorálás ideje alatti programok még jobban öss­szehozták őket”.

A kérdésre, hogy miért ér­demes egyetemistaként bele­vágni a programba, Nanetta kiemeli: „Ad egy plusz töl­tetet az, hogy valakinek se­gíthetek. Ez nem feltétlenül lelki támaszt jelent, hanem például motiválhatom a gye­rekeket azzal, hogy látják: én is el tudtam ezt vagy azt érni, voltak akadályok az éle­temben, de túl tudtam lépni rajtuk. Most nem Leviékről beszélek, mert ők jó tanulók, de sok gyerek 7-8. osztályban lemorzsolódik, és már az is cél lehet, hogy legalább az általános iskolát rendben el­végezzék.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában