Berényből a Barátok köztbe

— Mennyire áll közel Önhöz a huszonéves vagány egyetemista lány, Kővári Natasa karaktere?
— Azt hiszem, hogy Natasa sok tekintetben olyan, mint én. Néha komolytalan, amikor viszont kell, akkor komoly. Együttérző, de valóban vagány és a szó jó értelmében bevállalós. Stílusra is emlékeztet rám a karaktere, így amikor Natasát formálom meg, akkor magamból is dolgozok. Amit és ahogy kimond, azt legtöbbször én is úgy mondanám, abban én is benne vagyok.

— Ha már a bevállalósságot említette. Egy közelmúltbeli epizódban revolvert kellett fognia a maffiózó Hallerra. Milyen érzés volt?
— Imádtam ezt az epizódsort, színészként ezekért a kihívásokért élek-halok, miközben magánemberként remélem, hogy soha életemben még csak kicsit hasonló sem történik majd velem. Így különösen izgalmas olyasmit átélni, ami vélhetően soha nem fog előfordulni a valóságban. Ebben a részben egyébként a Hallert megszemélyesítő Lengyel Ferenccel, Sztárek Andreával — aki az édesanyámat alakítja a Barátok közben — és Varga Izával szerepelhettem együtt. Kaszkadőri segítséget is kaptunk, hogy minél hitelesebben álljon össze ez a jelenet is. Mindennek megvolt a koreográfiája, én pedig megtanultam, hogy miként kell a fegyvert kézbe fogni, és az epizód erejéig talán el is hitettem magammal, hogy szükség esetén merném is használni a revolvert.

— Kívülállóként az egyik legkedvesebb pillanatoknak számukra azok a jelenetek tűnnek, amikor Natasa a sorozatbeli édesanyjával, dr. Mórocz Emíliával vív zrikálós szócsatákat. Hogyan alakult ki ez a hihetetlen összhang Sztárek Andrea és Ön között?
— Ennek több oka is van. Egyrészt Sztárek Andrea egy fantasztikus színésznő. Érti, hogy mit szeretnék, amikor a szemembe néz, és én is értem, hogy ő mire gondol, amikor rám pillant. Már három-négy éve ismerjük egymást, és mondhatom, hogy egy nagyszerű barátság alakult ki kettőnk között. Amikor tehetjük, összejárunk: csajos estéket, csajos napokat tartunk. Gyakran együtt nézzük a sorozatot, és amikor nincs erre lehetőség, utána általában akkor is felhívjuk egymást, és kibeszéljük, hogy ki mit látott. Sztárek Andrea — ahogy becézzük, Andris — nagyon kritikus, de csak saját magával szemben, amiben egyébként szintén hasonlítunk.

— Nem titok, hogy már többször írtunk Önről az elmúlt években a Békés Megyei Hírlapban. Talán megbocsátja a személyes felvetést, de Natasa és Emília viszonya kissé emlékeztet arra a kapcsolatra, ami Ön és az édesanyja, Mezeiné Szegedi Erzsébet, a Mezőberényi Mazsorett Együttes vezetője között is érezhető.
— Valóban létezik ez a párhuzam, ami sokat segít a karakter és az adott párbeszédek megjelenítésében. Bár nagyon keveset van lehetőségem hazautazni, mert általában egy-egy szabadnapom van, és nagyjából mire Mezőberénybe érnék, fordulhatnék is vissza, a családom nagyon sokat jelent számomra. Szinte naponta beszélünk telefonon édesanyámmal, apuval vagy a húgommal. Ez nagyon lényeges és nagyon sokat számít.

— Az sem titok, hogy korábban a mazsorett Európa-bajnokságon ezüstérmes volt és sokszoros magyar bajnoknak vallhatja magát a berényi csapat tagjaként, illetve az Eb-n Miss Mazsorettnek is megválasztották. Mennyiben befolyásolták az életét ezek a sikerek?
— Ha nem lettem volna a Mezőberényi Mazsorett Együttes tagja, akkor valószínűleg nem kötök ki a színészi pályán sem. Közvetve, de ez alapozta meg későbbi pályaválasztásomat, hiszen a csapat tagjaként a színpadra léphettem, és egy idő után azt éreztem, hogy szeretnék is ott maradni. De másban is segítettek ezek az évek. Amikor mazsorettes kislányként elkezdtem gyakorolni, például nem volt túl fejlett a ritmusérzékem. A sok-sok edzés ebben és még számtalan területen segített.

— A sport egyébként megmaradt az életében?
— Hetente három-négy alkalommal futok, ami egyrészt feltölt, másrészt segít abban, hogy megőrizzem az erőnlétem, amire a hétköznapokon szükségem van. A zenétől sem szakadtam el, hiszen szabad időmben gyakran játszok fuvolán, és szeretek főzni is.

— Kicsit közhelyes kérdéssel zárva a beszélgetést, hadd kíváncsiskodjunk arról, hogy mi minden változott meg annak köszönhetően, hogy naponta szerepel a képernyőn Magyarország legnépszerűbb sorozatában? Néhány hete láthattuk például a Füles Magazin címoldalán...
— A Füles Magazinban szerepelni számomra először „sokkoló” volt. Nagyon jó érzés, ha érdeklődnek az ember iránt, de miután ilyenre még nem volt példa, egyfajta rácsodálkozást váltott ki belőlem, amikor megláttam az újságot, hogy „jé, ez tényleg én vagyok”. A mindennapokban viszont egyelőre jelentősebb változást nem igazán érzek. Szeretem a stábot, mindenki nagyon kedvesen fogadott, jó érzés hozzájuk tartozni. Emellett annyiból új az életforma, hogy előfordul olyan, amikor reggel hétre kell mennem forgatni, és akkor bizony már hat óra körül el kell indulnom otthonról, de ez nem rendszeres. Egyébként pedig aki ezt a pályát választotta, annak tisztában kell lennie azzal, hogy egyik nap hajnali kettőig forgatunk, vagy próbálunk, másnap, vagyis aznap pedig már hajnali ötkor jelenésünk van. Ezt vállaltuk, és ezért is dolgozunk. Néha felismernek az utcán az emberek, de miután a hétköznapokon jóval egyszerűbben öltözködöm, és smink sincs rajtam, így ez is viszonylag ritka. Ugyanúgy BKV-val járok farmerban, tornacsukában, mint azelőtt. Ugyanaz maradtam, aki voltam.