Kultúra

2012.12.28. 08:28

Arany-kincsek a Csonkatoronyban

Rendhagyó tárlatvezetés Darvasi Zoltánnal, a nagyszalontai múzeum igazgatójával.

László Erzsébet

Szelíden hívogatja az idegent a Csonkatorony Nagyszalonta szívében. Gyönyörű hagyatéka ez a múltnak, a látogatót visszacsalogatja gyermekkorába, amikor először fejtegette a betűket, és szótagolva olvasta a Családi körben: „Csapong a denevér az ereszt sodorván, / Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.” Arany Jánost kerestük, s kincseket találtunk.

Nem ilyennek látta nap mint nap, átellenben, a tér másik oldaláról Arany a Csonkatornyot. Most sapka, azaz tető fedi, fehérek a falai, a bejárat a déli oldalról a nyugatira került, fölötte pedig a Stróbl Alajos tervezte, Szeszák Ferenc készítette Arany János-szobor domborodik a síkból, 1907 óta. Azért mégis, úgy tekint az ősi építményre az ember, mintha az imént csukta volna be a nehéz ajtót a nagy költő, s ha megfogjuk a kilincset, még érezzük a keze melegét.

Darvasi Zoltánnal, az Arany János Emlékmúzeum igazgatójával ismerősként üdvözöljük egymást. Igaz, korábban csupán egyszer nyílt alkalmunk kezet fogni Békéscsabán, a Jókai színházban, amikor a direktor Arany istenes életéről szólt ékes, csengő magyarsággal, mint egy pap a szónoki emelvényről. Nem is tévedünk sokat, hiszen a múzeum vezetője egy éven át Sárospatakon tanult teológiát, ám a sors másfelé fordította, Debrecenben szerzett diplomát az agrártudományi egyetemen.

Dicséretére váljék, hogy noha csak 2010. augusztus 3-ától irányítja az emlékmúzeum intézményét, Arany szellemisége mélyen átitatja gondolatvilágát. Azt mondja, Arany volt a legemberibb, a legőszintébb, a költészete a legideálisabb. Sok pedagógus ihletet, a mai gyerekek példát vehetnének tőle.

Beleássuk magunkat a történelem zeg-zugaiba Darvasi Zoltánnal. A város egetlen, megmaradt középkori építménye, a torony léte egybefonódik Nagyszalonta históriájával. Bocskai István fejedelem 1606-ban 300 hajdút telepített a környékre, hogy szembeszálljanak a török gyakori támadásaival. Erődítményt építették, melynek belső területén állt az őrtorony. Csonkává pedig akkor vált, amikor 1658-ban tűzvész pusztította, s nemcsak az építmény teteje, hanem a város jelentős része hamuvá vált.

Majdnem 250 évig tetőszerkezet nélkül maradt a torony, így amikor Petőfi Sándor 1847-ben először járt Aranyéknál, fedetlenül látta meg, majd lerajzolta. Ez az épület első, vizuális megjelenítése, és szerencsére megmaradt az utókornak. Jóval később, 1899-ben restaurálták a Csonkatornyot, s ekkor helyezték át ide az 1885-ben létesített Arany emlékszoba ereklyéit.

Az emlékszobát abban a tanítói lakban alakították ki, ahol a költő élt, s dolgozott. Ma egy tábla jelzi e helyen, hogy 1823-33 között itt járt Arany János iskolába, majd 1836-39 között a város tanítója volt. A szobát azokból a tárgyakból rendezték be, melyeket Arany László adományozott a költő emlékét ápoló egyesületnek. A telket 14 évvel később megvásárolta az egyesület, majd 1899. augusztus 20-án rendezték be a restaurált tornyot.

A tetőszerkezetet 2006-ban újították fel. Belül öt szint fogadja a látogatót, a földszinten a város történetével ismerkedhet, három emelet Aranyé, a legfelsőbb szint pedig a költő munkásságának utóéletét mutatja be. Itt tárul elénk, hogy Arany János műveit 32 nyelvre fordították le. Kézzel fogható a bizonyosság is, hogy annyira irodalmian, mint Arany János, senki nem fordította magyarra Shakespeare-t. Nemrég járt a múzeumban Parajzs Júlia a Magyar Tudományos Akadémiától — meséli Darvasi Zoltán —, és meghatódva fogta a kezébe Shakespeare vígjátékának, a Szentivánéji álomnak Arany János készítette fordítását, az eredeti kéziratot.

Utóbbi nekünk is megadatik, s valóban, kivételes ajándéka az életnek ilyen közel kerülni a költőhöz. Mintha hallanánk tolla karcolását a papíron, mely csodamód, teljes épségében átvészelte a századokat.
Megnyugtató, hogy Arany művészete ma is szerepel a tananyagban Nagyszalontán — a helyi líceum viseli a költő nevét —, s néhány napja jártak itt ötödikesek látogatóban.

Érkeznek Magyarországról, Szombathelytől Szegeden át Debrecenig, Kecskemétig, s jöttek már Csongrád megyéből görög nemzetiségűek. Nem ritka a külföldi vendég Finnországból, Japánból, Amerikából. Zentáról negyvenen járták végig a múzeumot, és szintén a Vajdaságból motorosok csapata tanyázott le a torony árnyékában.

A debreceni Bocskai István gimnáziumból a nyáron töltöttek itt négy napot a diákok. A helyi iskolával egyezményt írtak alá, s két eperfát is ültettek a szülőháznál. A költő emlékezete lebontja a határokat, hiszen október 19-én például Nagykőrösön, az Arany gimnázium tanulói hajtottak főt Arany munkássága előtt, többek között Darvasi Zoltán előadását hallgatva, a vén gulyás szobra előtt.

Gyülekezőhely tehát a nagyszalontai Csonkatorony. Aranyhoz jönnek, s innen mennek a nagyvilágba mindazok, akik e féltve őrzött kincs, a magyar költészet gyöngyszemének tovább vitelére hivatottak, nemzedékről nemzedékre.

Ezek is érdekelhetik