Kultúra

2012.04.01. 14:37

A könyvelő álma, avagy megnéztük az Omega 50-koncertet

Egy negyvenéves könyvelőnek szörnyű álma volt/ Pénzt adott egy rockzenésznek s este ő dobolt - igazából soha nem lett nagy sláger a Könyvelő álma című Omega-dal, az én fülemben azonban azóta dübörög, mióta olvasni lehet a híreket az ötvenéves Omegáról, illetve a szimfonikus koncertről és arról, hogy Békéscsabán is meg lehet nézni ezt a show-t - talán utoljára.

Korbely György

Amikor a dal született a hetvenes években, a negyvenéves könyvelő maga volt a többségi társadalom megtestesülése, a jól vasalt, dolgát tudó mintapolgár, aki azonban lelke mélyén mégiscsak szabadságra vágyik.

De vajon miről álmodik a hetvenéves rockzenész 2012-ben? Talán arról, hogy milyen jó lenne manapság negyvenéves könyvelőnek lenni, hiszen korunk hőse éppen a jól szituált, sikeres közgazdász, aki mind a verseny-, mind a közszférában full sikeres, mi több, a generációja mondja meg a tutit.

Szóval változik a világ, de talán jobb, hogy így alakult, sőt a legjobb, hogy az Omega tagjai együtt vannak egy ilyen ötvenéves bulihoz, manapság sajnos a hatvanas évek legendái közül kevesen állhatnak ki együtt a színpadra, túl sok halottja van már ennek a színtérnek, egyrészt a speciális rock''n''roll életforma miatt , másrészt pedig Magyarországon vagyunk, ahol a férfiak átlagéletkora viszonylag alacsony.

Bár az ország péntek este egy másik hetvenes úr, Schmitt Pál dolgaival volt elfoglalva, azért az omegás urak is sok embert vonzottak, sőt a békéscsabai sportcsarnokban régen gyűltek össze ennyien egy koncertre: láthatóan ott voltak azok is, akik már az induláskor láthatták az Omegát, illetve azok is, akik a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években találkoztak először a csapattal (ebben nagy szerepe volt a megboldogult Sláger rádiónak, bár ennek bűneként mindenképpen fel kell hoznunk, hogy sajnos csak a Gyöngyhajú lány-Petróleumlámpa-Régi csibészek vonalon tették ezt, holott az Omega-repertoár nagyon gazdag, a lemezek B-oldalain a mai napig találhatók igazi gyöngyszemek szinte minden korszakból).

Szóval míg a mobiljainkon azt figyeltük pénteken este, mit mondott Schmitt Pál Obersovszky Péternek, addig szépen megtelt a sportcsarnok és Benkő László afféle stand up-magánszámba kezdett. Benkő békéscsabai élményekről beszélt, kiderült például, hogy a zenekar a régi szép időkben egy száztojásos rántotta révén haverkodott össze Fásy Ádámmal, aki még a mai napig adós egy - nem vicc, tényleg ezt mondta - nyilvános seggnyalással, merthogy a kétkedés ellenére sikerült megenni a hatalmas adag reggelit.

Maga a koncert három fő részre tagolódott, ez nem csak formabontó lehetőség volt a sokszínű Omega-repertoár bemutatására, hanem biztosította a pihenést a zenekar tagjainak. Egyedül a dobos, Debreczeni Ciki Ferenc nyomta le végig a több mint kétórás show-t, igaz, ő fiatalabb is a többieknél, hiszen csak tíz évvel később, Lauxék lelépése után került a bandába.

Az első, a szimfonikus blokkban a Danubia zenekar részvételével elsősorban a líraibb dalok átiratai hangzottak el, itt Benkő és Debreczeni mellett a vendég Gömöry Zsolt billentyűs kvalitásai is kidomborodtak. A szimfonikus feldolgozások esetében mindig nagy a csábítás a giccs irányába, ez esetben viszont tényleg ízlésesen sikerült átírni a jól ismert dalokat.

A második blokkban maradtak a szimfonikusok, de jöttek újabb vendégzenészek: Szekeres Tamás gitáros, Katy Zee basszusgitáros és Jc Connington énekes, újabb Omega-klasszikusok másként, de már Kóborral, végül az ős-Omega, előkerül Molnár György gitáros és Mihály Tamás basszusgitáros is, ekkor már garantáltan a klasszikusok szólnak, csak az ötösfogat előadásában. Szerencsére nem csak a kereskedelmi rádiókból közismert dallamok, hanem olyan legendák, mint a Tízezer lépés, Addig élj,  Életfogytig rock and roll - ezek garantáltan nem szóltak soha a Sláger rádióban, ezek csak otthon, bakeliten vannak meg, így nem is eshetett meg, hogy tucatízű tömegtermékké váljanak. Arra ott volt a legvége: Petróleumlámpa, Gyöngyhajú lány, Régi csibészek.
Még mindig vágják, mi az a rock and roll

A közel három óra alkalmas arra is, hogy az Omega zenekarnál mindössze 1-2 évvel fiatalabb koncertlátogató saját Omega-élményeit rendszerezze. Gyermekkor: nagyhajú Kóbor a tévében, ám ekkor még inkább Halász Jutka a sztár. Tinikor: teljes rockláz, ekkorra az Omega már túll puha egy csövinek. Kicsit később a zene, mint művészet kezd el foglalkoztatni, így előkerülnek a régi-régi lemezek a 10-15 évvel idősebb családtagoktól, még a Presser-Laux nevével fémjelzett korszakból. Még kicsit később, már a Pink Floyd korszakban az Omega space-rockjára is odafigyelünk, különösen az 1977-es Időrabló jelentett nagy élményt.

Aztán tovább és tovább haladva az időben eljutunk máig: az Omega, a magyar Rolling Stones valahogy soha nem volt a kedvencünk, de rosszat sem tudunk róla mondani. Ott volt, figyeltünk rá, afféle fix pontot jelentett zenei életünkben a P. Mobil, a Beatrice később az Európa Kiadó, a Kispál és a Borz, a Tankcsapda és az aktuális kedvencek mellett, mögött, alatt..

Éppen ezért volt fontos eljönni erre a koncertre: pont az ilyen fix pontok hiányoznak manapság az életünkből. Azért az mégiscsak nagy kár, hogy A könyvelő álmát nem játszották el egyik blokkban sem.

Ezek is érdekelhetik