Szibériában kutatott a kevermesi egyetemista

A húsz esztendős Bozó László tíz évvel ezelőtt kezdett a barátaival madarászni, akkor még amatőr szinten. Ma már nagy tudásra tettek szert ezen a területen, rengeteg terepmadarász-versenyen is sikeresen szerepeltek. Bozó László mégsem ezt a pályát választotta. A Szegedi Tudományegyetemen molekuláris biológiát tanul, most lesz harmadéves.

— A madarászat a hobbim, s egy életre szól. Idén év elején kaptam hírt egy nagyszerű lehetőségről, hogy csatlakozhatok egy szibériai expedícióhoz — mondta a fiatalember. Az expedíció céljaként a Léna folyó és környezete ragadozómadár-állományának feltérképezését jelölték meg a szervezők, emellett minden fajt megfigyeltek, ami útjukba került. A kutatók számára szinte szűz területnek számít Szibéria. Bozó László útjának létrejöttét a család mellett több támogató is segítette. A nagy kaland május 31-én kezdődött. László moszkvai átszállással jutott el Irtkutszkba, majd Uszty Kutba. Onnan indult a 7x3 méteres, erre a célra épített hajó az expedícióra.
Öt nap kényszerű várakozás után június 6-án útnak indult a hajó két orosz és a magyar kutatóval.

— Naponta körülbelül 120 kilométert tettünk meg, nagyjából 15 kilométer/órás sebességgel. Hálózsákban egy, a hajón felállított sátorban aludtunk. A hőmérséklet nappal 40 Celsius fok körüli volt, éjjel előfordult, hogy mínusz 1-re hűlt le a levegő. A nappali hőség ellenére is kezes-lábast kellett viselnünk az iszonyatos szúnyoghad miatt. A víz felett meg óriáslegyek repkedtek — emlékezett vissza a fiatalember. GPS segítségével jelölték meg a parton lévő madárfészkek koordinátáit.

Összesen 117 fajt figyeltek meg, ezek között volt a vándorsólymok 80 százaléka, amelyek veszélyeztetett fajok. Fekete gólyát is láttak, ami arra ritkaság. Cifra récével is találkoztak, mely csak Szibériában fészkel. A keleti gerle alfajait is megfigyelték, valamint a keleti kakukkot, utóbbi az itthonival ellentétben nem kakukkol, hanem „up-up” hangot hallat.
— Biztos megdobogtatja a magyar madarászok szívét, ha elárulom, hogy hosszú ujjú partfutót, terekcankót, hegyes farkú sárszalonkát is észleltünk — mondta László.

Az expedíció 25 napig tartott, ebből 18 napig tartózkodott a fiatal madarász a hajón. Útjuk Uszty Kuttól Kirjanszkon, Vityimen, Lenszken, Olekminszken át vezetett Jakutszkig. Előfordult, hogy két napig embert sem láttak a parton. A Léna szélessége néhol elérte a 10 kilométert. Jakutszkból repülővel tért haza a fiatal madarász. A megfigyeléseiből tanulmányt készít magyar és angol nyelven. Hazatérte óta már több előadást is tartott Szibéria madárvilágáról, és az út során szerzett, nem mindennapi tapasztalatairól.

A rózsaszínű, hosszú farkú pirók volt a legszebb

A három kutató vízen és szárazföldön figyelte meg a madarakat. A leggyakoribb ragadozómadár a Léna környezetében a barna héja volt, mely Magyarországon viszonylag ritkán fordul elő. Láttak három ujjú hőcsiket is. A tücsökmaradak közül Bozó Lászlónak a dalostücsök éneke tetszett legjobban. Megállapították, hogy a berki nádi poszáta terjeszkedő faj. Tizenöt éve még a Bajkált sem érte el. Füzikékből hat fajt figyeltek meg, mi több, egy fenyves légykapót is észrevettek a parton, a zárt növényzetű erdőben. Lászlónak egy pici rózsaszín madár volt a kedvence, a hosszú farkú pirók.

-->