Mutyi vagy bosszú?

„Ez kemény..., ez a csapat kemény” – idézhetnénk a liberális Horn Gábor hovatovább már klasszikusnak számító kiszólását azon sajtótájékoztató kapcsán, melyet Verók István, Budapest VI. kerületének szocialista párti polgármestere tartott annak okán, hogy tudniillik a rendőrség a 2002 és 2006 között működő terézvárosi képviselő-testület valamennyi MSZP-s és liberális tagjának különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanúja miatt „invitálja” kihallgatásra. És bár még rendkívül messze vagyunk attól, hogy kiderüljön, vajon a kérdéses időszakban az önkormányzat tényleg áron alul értékesített-e Andrássy úti „palotákat” és egyéb ingatlanokat (a sztori emlékeztet az erzsébetvárosi ingatlanpanamák esetére), tény, hogy az ügyben érintett egykori és/vagy mai szocialista és szabad demokrata képviselők totálisan kiborultak a rendőrség eljárása miatt. Olyannyira, hogy némelyek közülük egyenesen az Alkotmánybírósághoz fordulnának (amely ötlet meggyőződésem szerint úgy hülyeség, ahogy van), míg a szintén a gyanúsítotti listán szereplő  Verók egy tetszetős összeesküvés-elmélettel rukkolt ki, már amennyiben a nyomozást a Fidesz és KDNP érdekei által vezérelt „orvtámadásának” minősítette, azt is kijelentve, hogy a rendőrség feltehetően „erős politikai nyomásra” cselekedett, büntetőügynek álcázva azt, ami valójában nem más, mint egy „nagyon veszélyes precedenst teremtő politikai bosszú”. Nos, akár ez, akár az az igazság, annyi biztos, hogy a közvélemény most újra egy olyan üggyel kénytelen szembesülni, amelyből képtelenség jól kijönni, és amely – túl azon, hogy tovább amortizálja a politikai elit amúgy is mélyponton lévő népszerűségét – megerősíti a hazai pártokról kialakult  sztereotípiákat.    

Ha ugyanis beigazolódik a rendőrség gyanúja, hogy az előző ciklusban a kerület életét irányító önkormányzat szocialista és liberáis frakciójának tagjai tudatosan okoztak számottevő anyagi kárt a Terézvárosnak, az egy újabb szög lesz az MSZP–SZDSZ-kettősx „választási koporsójába”, lévén tökéletesen alátámasztja azt a – szinte naponta hangoztatott – ellenzéki vélekedést, miszerint sem a szocialistákat, sem pedig a liberálisokat nem szabad semmiféle pénz és vagyon közelébe engedni, mert azon nyomban kezdetét veszi a „nagy lenyúlás”. Ha ezzel szemben Verók feltételezése az igaz, hogy tudniillik az ügyészség, valamint a rendőrség „pártutasításra” teszi azt, amit tesz (mondjuk az még nem bizonyít semmit – hacsak nem Illés Zoltánék hülyeségét –, hogy fideszes helyi képviselők „Köszönjük! Terézvárosba megérkezett a nyomozóhatóság!” feliratú táblával várták az újságírókat), úgy az MSZP és az SZDSZ jut „munícióhoz”, hiszen ismételten arról lehet majd szónokolni, hogy a Fidesznek az ég világon semmi sem drága, ha a hatalom megszerzéséről van szó. Vagyis a kérdés ez idő szerint úgy vetődik föl: „szoci-szadi mutyizás” avagy „fideszes szarkavarás”. Hát, mit mondjak..., tényleg lenyűgöző lehetőségek. De legalább magyarázzák azt a „rejtélyt”, hogy napjaink Magyarországán egy időközi országgyűlési választás vajon miért is hagy tökéletesen hidegen négy emberből hármat. Legfeljebb azt lenne jó tudni, hogy az az egy még miben bízik.