A nyugtalan erő

Bár ez idő szerint még nem tudni, vajon mi is lesz a ferencvárosi időközi országgyűlési képviselő-választás kapcsán kitört botrány vége, annyi biztosnak tűnik, hogy az újabb balhé egyáltalán nem használ az amúgy folyamatosan a „normális Magyarország” jelszavával kampányoló Magyar Demokrata Fórumnak. Már önmagában az is roppant kínos, hogy az MDF jobb sorsa érdemes jelöltje az első „kanyarban” egyszerűen nem volt képes összegyűjteni a szükséges 750 darab érvényes ajánlószelvényt – a hangsúly az „érvényes” szón van, mert a leadott nyolcszázegynéhány cédula közel húsz (!) százaléka érvénytelen volt –, de ez a kudarc szinte semmi azokhoz az eseményekhez viszonyítva, amelyekkel most kell szembenéznie a pártnak. Ezek küzül a legkellemetlenebb nyilvánvalóan a választási bizottság Jobbik-delegáltjának állítása (emiatt Herényi Károlyék állítólag pert is indítottak), miszerint az MDF-es jelölt pótlólag leadott 188 szelvényének kétharmada hamisítvány, „melyek egy kaptafára készültek, vélhetően fénymásolóval”, illetve hogy azokból „mindössze 11 eredeti, ami életszerű is, hiszen egy nap alatt nem lehetett annyit összeszedni”. (Egy új hír 2200 hamis cetliről szól, amelyekre több pártnál leltek.) És ha mindez nem lenne elég, ott van a párt budapesti alelnökének nyilatkozata arról, hogy az országos vezetés nem demokratikus úton, hanem a helyi szervezet feje fölött átnyúlva érte el, hogy ne az almássysta jelölt szállhasson versenybe. Apropó, Almássyék... A Fórumban azt beszélik, hogy az újabb botrányok mögött a kizárt alelnök és emberei állnak, amely akciót a pletykák szerint az motivál, hogy a Fidesz egy EP-listás hellyel „kínálta meg” Almássyt, ha az úgymond segít szétverni az MDF-et.

Nos, bármi legyen is az igazság, akár valósak a rendszerváltás utáni idők első kormányát adó pártot ért, rendkívül súlyos vádak, akár nem, tény, hogy Dávid Ibolyáék körül az elmúlt időszakban egyre több a zavaros ügy, amelyek nemcsak semlegesítik a „haláladó” kérdésében elért sikert, de lassan-lassan „átírják” azt a – nagy gondossággal és hosszú időn át felépített MDF-imázst, hogy tudniillik itt egy kiegyensúlyozott, botrányoktól mentes pártról van szó (vesd össze: „nyugodt erő”), amely valóságosan is alternatíva lehet az egymással szünet nélkül marakodó szocialista párttal és Fidesszel szemben. És bár a mostaninál sokkal szebb napokat látott MDF elnök asszonya, valamint hűséges „fegyverhordozói” minden esetben azzal a magyarázattal igyekeznek elintézni a dolgot, hogy a több mint kínos történések Orbánék aknamunkájának „köszönhetőek” – amely (összeesküvés-)elméletet természetesen nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról –, alig hiszem, hogy egy erős, összetartó, „kavarásoktól” mentes párton bárki is könnyen fogást találhatna. Ebből következik, hogy magam az MDF-et jelenleg sem erősnek, sem összetartónak nem gondolom, ami persze, önmagában nem lenne tragédia, ha a választók többsége nem ugyanígy lenne ezzel..., ám az elmúlt időszak valamennyi közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy Dávid Ibolyáék egykori nimbusza már a múlté, s hogy számukra a parlamenti küszöb majdani átugrása megoldhatatlan feladatot jelenthet. Mindez annál is inkább baj, mert egy higgadt, tudatosan és szakszerűen dolgozó politikai erőre tényleg szükség lenne a paramentben. Azaz egy olyanra, amilyennek az MDF látszott, s amelyről kiderült, hogy nem létezik.

P.S.: A helyi választási bizottság időközben nem vette nyilvánartásba Dézsi Mihályt, az MDF jeöltjét, amiként bukott a MIÉP embere, továbbá a Magyar Szociális Zöld Párt színeiben induló Tomcat is.