Ötvenéves Aprajafalva

– Hogyan születtek az apró, kék manócskák?
– Mivel egy idős vagyok velük, az első rajzokról nem lehet élményem, de azt tudom, hogy apukám egy középkori hősöket felvonultató képregény mellékszereplőiként alkotta meg őket. Nem volt semmilyen különösebb terve a törpökkel, ám azok akkora sikert arattak, hogy önálló történetet kellett velük indítani. A törpcsalád évek alatt alakult ki: Törpilla például hatéves koromban rólam lett mintázva. Erre nagyon büszke vagyok.

– Miért lettek kék színűek a törpök?
– Ez édesanyám ötlete volt. Apukám a rózsaszínt eleve elvetette, a zöld nem mutatott jól a rajzokon, a sárga nem tetszett neki, a fekete pedig túl komoran hatott. Ekkor anyukám azt mondta: legyenek azok a törpék kékek, az egy vidám szín! Így lettek hupikékek Aprajafalva lakói.

[caption id="" align="aligncenter" width="470"] Veronique Culliford édesapja a lányáról mintázta Törpilla alakját. A lánynak beleszólása is volt a történetekbe. Fotó: Stemler Károly
[/caption] – Varázslatos gyerekkora lehetett. Volt beleszólása, hogy miként alakuljon egy-egy történet?
– Édesapám mindig is nyitott személyiség volt. Sohasem zavarta, ha a barátaim feljöttek hozzánk és nézték, ahogyan rajzol. Közben persze elláttuk jó tanácsokkal, amelyek közül egyet-kettőt aztán a rajzlapon is viszontláttunk.

– Önnek melyik törp a kedvence?
– Természetesen Törpilla, de a többiek is közel állnak hozzám. Némelyikük tulajdonságait időnként magamon is észreveszem. Reggelente például Dulifuli vagyok, napközben Hamiként sürgölődöm a konyhában, esténként pedig Törpicurral foglalkozom, aki a lányom.

– A magyar törprajongók között élénk találgatások folynak arról, hogyan szaporodnak a törpök, miközben csak egy lány van közöttük. Ön tud erről valamit?
– Hogyne! A gólya hozza őket. De csak akkor, hogy ha kék a Hold.

– Három évvel ezelőtt az UNICEF készített egy kampányfilmet, amelynek az volt a célja, hogy az emberek támogassák az afrikai gyerekkatonák rehabilitációját. A filmben lebombázták, megölték a törpöket. Ön mit szólt ehhez?
– Az a film valóban sokkoló volt, de ez már egy enyhébb verzió volt. Amit eredetileg be akartak mutatni, azt már én sem engedtem. Egyébként a gyerekek védelmében kikötöttük, hogy ezt a második változatot is csak este 9 óra után lehetett sugározni. Úgy tudom, a megrendítő képsorok nagyon pozitív visszhangot váltottak ki. Sajnos ilyen világban élünk: felkavaró akciók kellenek ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek egy jó ügyre.