Halálra dolgozom magam, míg a kollégám lopja a napot

A rendesen dolgozó úr ne a karácsonyi roham után, hanem már most, előre szóljon a munkáltatónak, kettejük közös főnökének – tanácsolták a Magyar György és Társai Ügyvédi Irodában. Utána ez már „késő bánat, eb gondolat” vagy az „eső után köpönyeg” kategóriája lesz. Ezt az úr előzze meg. Mivel ő többször is, tulajdonképpen minden esetben figyelmeztette a kollégát a hiányosságaira, a vele szembeni kötelességét megtette. Ne hagyja, hogy a másik kihasználja őt, visszaélve ügybuzgalmával, munkaszeretetével.

Tehát most már elérkezett az a pont, amikor a főnöknek jelezheti: a másik nem jár be időre, és nem végzi el feladatait. Kérheti a munkáltatótól: az ő plusz munkáját, amit a másik helyett végzett el, értékelje pénzben. Nem kell ajtóstul rontani a házba, és felmondással fenyegetőzni. Pontosan ezt kerülhetjük el, ha időben orvosoljuk a bajt.
Szólni a főnöknek korrekt eljárás. Hiszen nem járja, hogy ugyanannyi pénzért bárki többet dolgozzon a másiknál. A vétkesre a főnök pirítson rá, vonjon le a pénzéből, amit a jó dolgozónak ad. Vagy helyezze az utóbbit más beosztásba – például lehet a lusta kolléga főnöke, miáltal jogosítványt kap munkájának irányítására.

Mindez nem mószerolás – hangsúlyozza a jogász. Elvonultak már felettünk a szocializmus árnyai, amikor hasonló helyzetben besúgónak vagy III/III-as ügynöknek bélyegeztek valakit. A jól dolgozó kolléga korrekt volt: elégszer figyelmeztette a másikat. Miért lenne bárki köteles a másik helyett is dolgozni? Szintén megoldás, ha közösen mennek be a főnökhöz megbeszélni az ügyet. Mindez nem árulkodás, hanem a jogaink védelme.