Hírek

2007.06.27. 18:00

A Kármán-ügy és a gyengéd szálak

Kiderült: Kármán Irén megvert újságírót „gyengéd szálak” fűzik az egykori olajügyek egyik főszereplőjéhez. Kérdés, nyilvánosságra hozzák-e az olajügyek évtizedekre titkosított aktáit.

Tibay Gábor

Sajátos fordulatot vett a Kármán Irán megverésével kezdődött, akár az olajdossziék újbóli megnyitásához vezető ügy: kiderült, az újságírót saját bevallása szerint „gyengéd érzelmi szálak” fűzik Portik Tamáshoz, az olajszőkítési botrányok egyik főszereplő cégének, az Energolnak korábbi vezetőjéhez és tulajdonosához. Kármán Irén ugyanakkor azt állítja: ez a kapcsolat soha nem befolyásolta munkájában.

Az Energol ügyről – mely lezáratlan, hiszen újratárgyalása épp a napokban kezdődött meg – dióhéjban: a céghez köthető 19 személyt közel 6,7 milliárdos csalással vádolnak. A vállalat – melyet a kecskeméti maffiaüggyel és a szintén bűnözői fedőcéggel, a Conti Carral is összefüggésbe hoztak – égisze alatt a szőkített olajat úgy adták el, hogy nem fizették meg az üzemanyaghoz egyébként kapcsolódó adókat.

Portik nincs a vádlottak között: az ügy kilencvenes évekbeli kirobbanásakor családjával külföldre távozott, és csak az elévülési idő elteltével, 2003-ban tért haza Magyarországra. Így lehetséges az a nem mindennapi eset, hogy az ügyben nem vádlottként, hanem tanúként szerepel, mivel ellene megszüntették az eljárást.

Sándor Istvánt – közismert becenevén: a Papát –, az olajügyek egykori főnyomozóját nem lepte meg a fejlemény: Kármán múlt heti megverésekor már közölte, lehetséges, hogy a maffia éppen Portiknak kívánt üzenni a támadással. Az újságírónő többek között az olajmaffia és a politika összefüggését vizsgálta: a kilencvenes években, és a Pallag-féle olajbizottság működése idején is sorozatosan bukkantak fel a később bizonyíthatatlan politikai és rendőrségi kapcsolatokról szóló hírek, és később cáfolt tanúvallomások.

Az ügyben a parlament sem maradt tétlen: Szili Katalin házelnök kezdeményezte az olajbizottság munkája alatt született, akkor 80 évre titkosított anyagok nyilvánosságra hozatalát. A vizsgálóbizottság munkájának eredményeként 29 doboznyi nyilvános, az Országgyűlés Irat és Levéltárában kutatható dokumentum, valamint két doboznyi minősített anyag született. Szilvásy György, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására kijelölt miniszter tegnap azt közölte: mára hívta össze a titkosított dokumentumokat felülvizsgáló kormányzati munkacsoport első ülését. A napokban létrehozott csoport munkája nem lesz könnyű: becslések szerint 80 ezer oldalnyi dokumentumot kell áttekinteniük. Így a válaszra, hogy egyáltalán nyilvánosságra hozhatók-e az iratok, minden bizonnyal sokáig várni kell.

Kénsavat használtak a fűtőolaj kiszőkítéséhez

Az egykori háztartási tüzelőolaj (hto) és az üzemanyagként használt gázolaj lényegében megegyezett: hto-val háztartások százezreiben fűtöttek Magyarországon. Az olajárrobbanás után azonban a gázolaj ára emelkedett, míg a hto-é – köszönhetően az állami támogatásnak – jóval alacsonyabb maradt. Hogy a tüzelőolajat ne lehessen a járművekben felhasználni, egy ferrocén nevű adalékkal vörösre színezték: ez, amellett, hogy ránézésre is jól megkülönböztethetővé tette az anyagokat, nagyobb mennyiségben súlyosan rongálta a modernebb autók motorját.

Ha a ferrocént erős savval reagáltatják, az elveszti jellegzetes színét, így a korábban festett üzemanyag gázolajként újra eladhatóvá válik – ezt használták ki a bűnözők. A művelethez néhány nagy tartály és kénsav szükségeltetik, így egy eldugott tanyán vagy járműtelepen a „szőkítés” végrehajtható: nem meglepő, hogy a manőverek nagy részét az alföldi megyékben hajtották végre. A kapott üzemanyag azonban csak színében lesz gázolaj, a motorokat továbbra is ugyanúgy károsítja.

Az olajügyek krónikája

Bár az első esetre csak 1993-ban derült fény, nagy valószínűséggel már közvetlenül a rendszerváltás környékétől folytak az olajszőkítési ügyletek. Óvatos becslések szerint – a környezeti károkat is beleértve – akár 9000 milliárd forint is lehet a szőkítések öt-hat éve alatt az államnak okozott kár. A bűnözői csoportok – és egyes, azóta sem bizonyított állítások szerint egyes politikai körök – között százmilliárdok cseréltek gazdát.

Az első ügyletekre 1993-ban derült fény: egy tíz szerelvényből álló vasúti illegális olajszállítmányról született ügyészi jelentés Hajdú-Bihar megyében; nem sokkal később az azóta meggyilkolt Nógrádi Józsefet és két fiát érték tetten olajszőkítés közben Kiskunhalas mellett.
A szaporodó ügyletek oda vezettek, hogy a Shell bejelentette: kivonul az országból, ha az állam nem intézkedik. Végül 1995-ben jegyrendszert vezettek be a háztartási tüzelőolajra, ám ez sem használt: beindult a hamisított nyomtatványok piaca. Nem sokkal később, 1995 májusában megszüntették a gázolaj és a hto közötti árkülönbözetet: a tüzelőolaj-eladások néhány nap alatt drámai módon visszaestek az országban, a fűtőanyagot ki is vonták a forgalomból.

Ennek ellenére a történet tovább gyűrűzött elegendő a Békés megyei rendőr (ön)gyilkosságokra, vagy a Pallag László-féle olajbizottság munkájára gondolni. Ez utóbbi 1999-es alakulása és 2000-es megszűnte között érdemi eredményt nem tudott felmutatni, holott a koronatanú Nógrádi Zsolt vallomásában több mint kétszáz nevet – ismert politikusokat és főrendőröket – említett meg. Eljárások egyedül a másik oldalról indultak: a hírbe hozottak jelentették fel Pallag Lászlót – és meg is nyerték a pereket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!