2006.01.03. 00:00
Bonyolódó nagyhatalmi játszma
Moszkvát nyugtalanítja, hogy szorul az amerikai katonai támaszpontok gyűrűje az ország körül, s csökken saját befolyási övezete.
A hidegháborús szembenállásnak már vége, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem folyik nagyhatalmi helyezkedés és verseny a világ stratégiai pontjaiért. Új helyzetet teremt, hogy az Egyesült Államok, a már meglévő és „megszokott” ázsiai támaszpontok mellett a Közép-Kelethez közelebb eső országokba telepíti át európai haderejének egy részét. A másik fontos régió ebből a szempontból Közép-Ázsia, amely az orosz és (majdan) a kínai illetve japán érdekhatárok metszéspontjában, az olajtartalékok közelében fekszik.
A legutóbbi fejlemények kárvallottja Oroszország, amely mindig is nyomasztónak érezte, hogy területét idegen katonai bázisok veszik körül. A moszkvai aggályok természetesen nem csak katonai természetűek: egyes volt szovjetköztársaságok „átállása” a Nyugathoz, a külföldről támogatott színes forradalmak akarva-akaratlanul csökkentik az orosz hatalom befolyási övezetét; aligha túlzás azt mondani, hogy ennek egyik kemény válaszreakciója az Ukrajnával szemben indított gázháború.
Noha a romániai amerikai bázisokról szóló megállapodás decemberi aláírása csak egy korábbi döntés hivatalossá tétele volt, Moszkva eléggé idegesen reagált. Szergej Lavrov védelmi miniszter azonnal felvetette, hogy szükség lehet a hagyományos fegyverzetek európai korlátozásáról szóló egyezmény felülvizsgálatára. Valentyin Rog, a légierő vezérőrnagya egyenesen úgy fogalmazott: az országot fojtogatja a NATO egyre szorosabb gyűrűje. Konfliktus esetén ez azt jelenti, hogy az „ellenség” rakétái öt perc alatt elérhetik innen a stratégiai objektumokat még Oroszország belsejében is.
Bonyolultabb és szövevényesebb a befolyási-katonai eszközök átrendeződése azokban az esetekben, ahol fennmaradtak a szovjet időkben létesített objektumok. Moszkva számára alapvető fontosságú a fekete-tengeri kijárat és az Ukrajna területén (a Krímben) lévő tengerészeti támaszpont. Biztonsági szempontból méltán nyugtalanítja az is, hogy az energiavita egyik adujaként Kijev felvetette: amerikai szakembereket enged be a Szevasztopolban és Munkácsban lévő rakétaelhárító-előrejelző állomásokra, amelyek kizárólag orosz célokat szolgálnak. S ezzel még nem ér véget a sor. Az ukrajnai Dnyepropetrovszk egyik hadi üzemében készültek például annak az atomtöltetek hordozására alkalmas 100 nehézrakétának az indítóállásai, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik az amerikai haderő számára. Ha Kijev nem hosszabbítja meg a rakétákkal kapcsolatos egyezményt, Moszkvára újabb sokmilliárdos gyártási program vár.
A nagyhatalmi játszma – nehéz terepen – folytatódik. A forró- és a hidegháború utáni korszak elnevezése várat még magára.
A gyarmati időket idézi fel a Tadzsikisztánért folyó hatalmi versengés
Közép-Ázsiában, s mindenekelőtt a volt szovjet köztársaságokban fokozódik a nagyhatalmi versengés. A Daily Telegraph szerint hasonló nagyhatalmi játszma folyik, mint amikor az Indiát gyarmatosító angolok és a cári Oroszország valamikor a régió megszerzésére törekedtek.Az új trófea immár a hatmilliós, főleg perzsa lakosságú Tadzsik Köztársaság, különösen azután, hogy a szomszédos Üzbegisztánból tavaly kipenderítették az amerikai katonákat. Alig telt el néhány hét, és Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter Dusanbéban termett, hogy megvitassa, van-e mód támasztpontok megnyitására. Tadzsikisztánt Európából is felkereste több védelmi miniszter, majd a kínai védelmi tárca vezetője tisztelte meg Rahmonov elnököt. Cao Hang-csuan erősen hangsúlyozta: a két ország az ázsiai államok szövetségének egyaránt tagja, s felajánlotta Kína katonai segítségét is.
Októberben Oroszország, amelynek katonái a Szovjetunió felbomlása ellenére is ott állomásoznak, engedélyt kapott Dusanbétól egy újabb légi támaszpont létesítésére, amely ezer főt foglalkoztat.
Ezzel tovább bonyolódik a helyzet, hiszen a szomszédos Kirgizisztánban amerikai bázis működik – megerősítve, hogy ez a régió stratégiailag fontos terület Oroszország, Kína és Afganisztán között.
Az új trófea immár a hatmilliós, főleg perzsa lakosságú Tadzsik Köztársaság, különösen azután, hogy a szomszédos Üzbegisztánból tavaly kipenderítették az amerikai katonákat. Alig telt el néhány hét, és Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter Dusanbéban termett, hogy megvitassa, van-e mód támasztpontok megnyitására. Tadzsikisztánt Európából is felkereste több védelmi miniszter, majd a kínai védelmi tárca vezetője tisztelte meg Rahmonov elnököt. Cao Hang-csuan erősen hangsúlyozta: a két ország az ázsiai államok szövetségének egyaránt tagja, s felajánlotta Kína katonai segítségét is.
Októberben Oroszország, amelynek katonái a Szovjetunió felbomlása ellenére is ott állomásoznak, engedélyt kapott Dusanbétól egy újabb légi támaszpont létesítésére, amely ezer főt foglalkoztat.
Ezzel tovább bonyolódik a helyzet, hiszen a szomszédos Kirgizisztánban amerikai bázis működik – megerősítve, hogy ez a régió stratégiailag fontos terület Oroszország, Kína és Afganisztán között. -->
