Elment a 100 fontos játékos

[caption id="" align="alignleft" width="181"] Johnny Haynes
[/caption]A profi játékosként csak a Fulham alkalmazásában álló Haynes kétszer Magyarország ellen is pályára lépett. Először 1960 májusában, amikor a Baróti Lajos vezette válogatott 2-0-ra győzött (gólok: Albert 51., 76.), másodszor pedig a chilei vb-n, Rancaguában. Ez utóbbi találkozónak érdekesek az előzményei. A vb előtti főpróbát Törökország ellen tartotta a válogatott a Népstadionban. A szünetben 1:1-re állt a meccs, ám Baróti mégis lecserélte Albert Flóriánt, és beküldte Rákosi Gyulát.

– Az angol kapitány, Winterbottom ott ült a lelátón, és buzgón jegyzetelt – meséli Baróti Lajos. – A törököknél Talat ugyanúgy hátravontan szervezett, mint az angoloknál Haynes, nekem pedig beugrott, hogy Rákosi meg tudná őt fogni. Be is küldtem a szünetben, de a lelkére kötöttem, hogy még csak ne is menjen Talat felé, tegyen úgy, mintha nem vettük volna észre, mit csinál. A közönség őrjöngött, percenként üvöltötte, hogy álljon már rá valaki Talatra, de nem törődtem vele. A végén csak nyertünk kettő-egyre, és hatalmas hozadéka volt a húzásnak.
Rancaguában ugyanis Rákosi már a kezdet kezdetén ráállt Haynesre, és nem hagyta élni. Erre nem számított Winterbottom! A kezdeményezés viszont a miénk lett, éltünk is vele, hiszen a vb nyitómeccsén is 2-1-re nyert Magyarország. Nagy siker volt, hiszen az ellenfélnél olyan klaszszisok voltak a pályán, mint Moore, Greaves, Hitchens, Bobby Charlton és persze – Haynes.

Aki Angliában arról (is) híres, hogy a bérplafon megszüntetése után ő volt az első futballista, aki heti 100 fontot keresett. El is nevezték „Heti 100 fontos játékosnak”, de többet elárul a képességeiről, hogy a Fulhamnél csak Mesternek titulálták. A Fulhamben 17 esztendősen mutatkozott be, a nagyválogatottban (végigjárva valamennyi korosztályos csapatot) 1954-ben, húszesztendősen, Észak-Írország ellen gólt is lőtt a 2-0-s mérkőzésen. Hat évvel később a nemzeti tizenegy csapatkapitánya lett, ott volt a pályán, sőt két gólt lőtt azon az arrafelé sokat emlegetett meccsen is, amikor Anglia a brit csapatok hagyományos tornáján (Home Internationals) 9:3-ra verte Skóciát.

A Mester szolgált maradandó mondásokkal. „A futball nagyon jó volt hozzám, de én is sokat segítettem a futballnak” – mondta például a visszavonulása után. A Fulhamhez való hűségéről így beszélt: „Ha nagyon sok pénzt kereshetnék egy másik klubban, komolyan elgondolkoznék a váltáson, de az, hogy egy nagycsapatban futballozzak, egyáltalán nem vonz.” És végül arról, hogy miért mindig ő indítja a támadásokat: „Egyszerű ügy. Ha a védőké a labda, szólok nekik, hogy, azonnal passzolják hozzám. Mindig megteszik, mert én kiabálok a leghangosabban.”

Egykori klubtársai közül Sir Bobby Robsonnal, a későbbi szövetségi kapitánnyal volt a legjobb barátságban. Az ő kedvéért hagyta el Angliát, és telepedett le a skóciai Edinburgh-ban, ahol a végzetes baleset történt.

Klubja: Fulham (1952–70)

Bajnokság: 594 mérkőzés/ 159 gól

Válogatott: 56/12

Vb-résztvevő: 1954,

1958, 1962 Johnny Haynes -->