Szeptemberi Szocialista Panasznap

[caption id="" align="alignleft" width="323"] A Vasas-pályán miniszterelnöki köszöntés járt az első Munkásfesztivál idősebb résztvevőjének. Orbán hasonló helyzetben maga kapott kézcsókot.
[/caption]„Ez a Hiller, ez olyan aranyos” – említette egy piros és fehér lufikkal ékesített hölgy a Fáy utcai Vasas-pályán, és spontán megéljenezte a szocialista pártelnököt. Eközben az MSZP és a kormány vezetőinek népes csapata vonult fel az első hazai Munkásfesztiválon, a megjelentek identitását és mozgalmi kedvét pedig piros-zöld MSZP-molinók hivatottak erősíteni. Hiába: munkás nemzet a magyar, a munkás meg a szervezők szerint jellemzően baloldali. Ezzel a megközelítéssel nyilvánvalóan nem értene egyet a Fidesz munkástagozata, igaz, ők nem is jelentek meg a rendezvényen. Mi legalábbis kizárólag MSZP-aktivistákat láttunk, akik többek között jelentős mennyiségű, ezúttal a maguk tárgyi valójában jelen lévő lufikkal látták el az egybegyűlteket. Ideológiai képzésben ennek ellenére a tudósítók nem részesültek, talán azért, mert eleve elvegyülni igyekeztek a baráti tömegben.

A hideg és az eső ellenére is (vagy talán éppen azért), mintegy százötven ember szorongott a miniszterelnöki sátor körül, mások inkább a sörcsapok közelében melegedtek. Gyurcsány Ferenc kormányfő az egybegyűlteknek a 100 lépés programjáról, a baloldaliságról és természetesen az ellenzékről is beszélt. A miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy két héten belül rendeletet alkotnak arról, hogy 10 százalékkal csökkentik a legkisebb nyugdíjból élők távfűtés-költségét, kitért a minimálbér-változásokra, valamint a panelfelújítási programra. Hiller István felajánlotta a szakszervezeteknek, hogy vegyenek részt a választási program kidolgozásában. Ezt Wittich Tamás, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) elnöke is támogatta. Kijelentette azonban, hogy fő céljuk a 38 órás munkahét, illetve december 24. szabadnappá nyilvánítása, „még akkor is, ha a munkáltatók szívják a fogukat!” Nemes küldetés, gondoltuk, de a szakszervezeti elnök nem érte be ennyivel. Pontosította, hogy kik is a munkásvilág legnagyobb ellenségei. Leszögezte, „a munkáltatók és a becstelen tőkések” diktálják jelenleg a szabályokat. Gyurcsány Ferenc szerint ezen csak az összefogás segíthet.

"Kapaszkodjanak össze, együtt erősebbek, mint külön-külön” – javasolta a miniszterelnök, majd átvett egy literes bányászkorsót, és elnézést kérve az összegyűltektől, távozott. „A baloldali kormány alatt vesztettem el a munkahelyemet” – panaszolta Hiller Istvánnak az ÁPV Rt. volt munkatársnője a lakossági fórumon. „Itt állok két évvel a nyugdíj előtt, és nincs megélhetésem” – tette hozzá a hölgy. Hiller megígérte, hogy személyesen nyújt segítséget a munkanélküli hölgynek, mire egy másik hallgató megkérdezte: „Na jó, de mindenkinek?” Mások is munkahelyük elvesztését panaszolták. Litkai Sándornak az év elején mondtak fel munkahelyén, és szerinte erről a kormány és az ellenzék együttesen tehet. „A szocialisták nem rugdosták ki a fideszeseket, akik most kirugdossák a baloldali érzelműeket” – ismertette merész elképzelését a volt adóellenőr. Felesége szerint más a helyzet. „A rendszerváltás idején a munkások viselték a terheket, most az értelmiségieken a sor, a hivatalnokok és tanárok aggódhatnak a munkahelyeikért” – mondta Litkai Sándorné, a Kaposvári Villamosművek szakszervezeti vezetője. Szerinte az ország állapota a hibás ebben.

„Azért, mert még mindig a Fidesz nyúlja le a büdzsé hetven százalékát” – adta elő lapunknak az egyik kocsmai politizálás szintjén mozgó teóriát a név nélkül nyilatkozó szakszervezeti aktivista. A balra húzó munkások között nyilván tetszéssel fogadott, de meglehetősen fantasztikus elképzelése szerint a fő gond nálunk az, hogy a titkosszolgálatok az ellenzéknek dolgoznak. „Ha valaki ír egy feljegyzést a minisztériumban, és berakja a fiókjába, az másnap már a Fidesz kezében van. Már a Ferenc Jóska idején így ment, nem változott semmi” – közölte. Bólogattunk, arra gondolva: félelmetes, hol húzódnak ma már a képzelgés határai. Délután már az önfeledt szórakozásé volt a főszerep, így L. L. Junior után Janicsák István jelent meg a színpadon a Veresegyházi Asszonykórus öttagú különítményével. Janicsák azt közölte megénekeltetett hallgatóságával, hogy mindent szeret saját maga csinálni, többek között a gyermekeit is. Ebben többen igazat adtak neki.

Közben elfogytak a politikusok, kiürültek a bográcsok. Háromszázért mérték a kommersz sört, ami ezekben a vészterhes időkben sem valami munkásbarát megoldás. Hiába, a kapitalisták már a spájzban vannak. A kiürült sátrak között utolsó mohikánként Filló Pál suhant, míg a háttérben égre szökött Munkástanács-lufik tartottak egy boldogabb kelet felé.