Mi lesz a nyugdíjasokkal?

„Miért menjek én a gyerekekhez, az unokáimhoz lakni, mikor nekik is megvan a saját életük? Az egyedüllét viszont borzalmas, a férjem másfél éve meghalt Alzheimer-kórban. Két évig egyedül ápoltam otthon, majd sikerült bekerülnie ide, a gödöllői otthonba, sokszor látogattam, és most én lakom itt” – meséli a hetvenegy éves Bencsura Józsefné, miközben szobatársával, a nyolcvanesztendős Markovics Bélánéval kalocsai mintákat varrnak a készülő terítőbe. „Azért is láttam jobbnak, hogy idősotthonba költözzek, mert nyolcféle gyógyszert szedek, és itt, orvosok és nővérek között nagyobb biztonságban érzem magam” – folytatja Bencsuráné. Az idős hölgyek most nyugdíjuk nyolcvan százalékát fizetik be havonta az intézmény kasszájába. „Másfél évet vártunk arra, hogy bekerüljünk, ennek nagyon örülünk, hiszen van, aki két-három évet is vár. Nem volt értelme otthon egyedül maradnom, és így legalább a fiatalok is tudnak boldogulni. Azért hiányzik a család” – teszi hozzá csendesen. „Hiányzik, hiányzik, de legalább kipihenhetjük magunkat” – válaszolja barátnője.

Gödöllőn a 244 férőhelyes, kerekes székes mozgássérülteknek és mentálisan hanyatlóknak is otthont adó intézmény telített, jelenleg 167-en vannak várólistán – mondja Pintér Mihályné főnővér. A sorban állás az egész országra jellemző.

Ha változik, mennyi lenne az állami fejkvóta?
A főváros által üzemeltetett és a magánintézmények sokkal jobb helyzetben vannak, mint azok, ahol a megyék a fenntartók. Lehet azonban, hogy ez most megváltozik, és nem éppen jó irányba. Szakmai egyeztetés folyik arról a törvénymódosítási javaslatról, amely bevezetné a különböző mértékű normatív támogatást az idősotthonokban. Akár állami, akár magánintézményről van szó, ha valahol idős embert ápolnak, azért az állam fejkvótát fizet, több mint 700 ezer forintot fejenként és évente. Az idősek ellátásával foglalkozó szakemberek tartanak a szeptemberben a Parlament elé kerülő törvénytervezettől, amelyről úgy gondolják, hátrányosan érinti majd az idősotthonok gondozottait és dolgozóit. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumban sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarták értesülésünket. Azt a tájékoztatást kaptuk a szaktárca sajtóosztályán, hogy a differenciált normatíva bevezetéséről jelenleg szakmai egyeztető tárgyalások folynak, többek között civil szervezetekkel, és amíg költségvetési törvény sincs, konkrét választ nem adhatnak az ezzel kapcsolatos kérdésekre.

„Tartunk attól, hogy a közös szobán osztozkodók között ellentéteket szül majd, ha megszűnik az egyenlőség: hiszen ugyanazért a szolgáltatásért egyikük után többet, másikuk esetében pedig kevesebbet fizet az állam – osztja meg lapunkkal aggályait a főnővér. – Mi sokkal szerencsésebb anyagi helyzetben vagyunk, mint a megyei fenntartású vagy a kis létszámmal működő otthonok, mert a fejkvóta mellett az intézmény éves költségvetésének egyharmadát, több mint százmillió forintos támogatást nyújt a Fővárosi Önkormányzat évente.” „Tavaly 737 ezer volt az egy főre jutó éves támogatás, amely 32 ezer forinttal ugyan több az idén, az emelkedés azonban nem olyan mértékű, hogy fedezné a jelentősen megnövekedett költségeinket – mondja Huszár László, Magyarország legnagyobb magán-idősotthonait fenntartó Arany Alkony Kht. szakmai főigazgatója. – A közalkalmazotti bérek, pótlékok, élelmiszerek, valamint a közüzemi díjak emelkedésén kívül éppen azok a medicinák (szívgyógyszerek, altatók, nyugtatók) drágultak, amelyeket a leggyakrabban szednek az idős betegek.”

Különbséget tehetnek a betegek között
A differenciált támogatás kapcsán sok elképzelés született. Az egyik szerint a nyugdíjasotthonok lakóinak szociális helyzete egy más megközelítés szerint pedig egészségi állapota szerint lehetne különbséget tenni, ki után mennyi támogatásban részesüljön az intézmény. Létezik egy vegyes modell is, amely mindkét szempontot figyelembe venné. A gondozottak között különbséget tevő fejkvóta a megkérdezett szakemberek szerint támogatáscsökkenést fog jelenteni. Mivel a költségeket már nem lehet tovább faragni, sejthetők azok a kényszerlépések, amelyek kedvezőtlen hatással lesznek a biztonságos üzemeltetés színvonalára. „Nem szeretnék találgatni, de a támogatás csökkentése esetén kétségesnek látom, hogy biztosítható legyen az a színvonal az ellátásban, ami nemcsak elvárás, hanem mindannyiunk számára szakmailag is kötelező.” Habár a társadalom folyamatos elöregedése miatt egyre több ember szorul segítségre, az önkormányzati intézmények pénzhiányra hivatkozva nem növelik a férőhelyek számát. A várólisták pedig egyre hosszabbak. Általában az összes megyére érvényes, hogy az állami szociális intézmények túltelítettek, az idősotthonokban gyakran éveket kell várnia a nyugdíjasoknak arra, hogy életük hátralévő részét megfelelő gondoskodás mellett, emberhez méltó módon fejezhessék be. Előfordulhat, hogy a beteg meghal, mire bekerülhetne az intézménybe. Pécsett kiemelkedőnek nevezhető a szociális otthon férőhelyeinek száma, hiszen megközelíti a kilencszázat. Ennek ellenére sokan várakoznak: vagy kétszáz igénylés fekszik, és legalább ugyanennyien szeretnének bekerülni a megyei önkormányzat otthonaiba. A dél-dunántúli megyében is hasonló a helyzet, mint az ország többi részén: mind a megyei önkormányzati, mind pedig az egyházi alapítványi otthonokba való bekerülés évekig húzódhat.

Vegyes képet mutat az országos helyzet
Heves megyében az önkormányzati fenntartású idősotthonokban jelenleg 820 személyről gondoskodnak, itt is több száz név szerepel a várólistán. Kecskeméten az önkormányzat két olyan idősotthont tart fenn, amelyekben – a szállást és az alapgyógyszereket is beleértve – teljes ellátás jár a gondozottaknak. Az önkormányzati nyugdíjasotthonokban a létszám 460, míg folyamatosan 150–200 rászoruló vár elhelyezésre. A várakozási idő itt is több mint egy év. A Komárom-Esztergom megyei Lábatlanban található otthonban emelt szintű ellátásért beköltözéskor egy-másfél millió forintos egyszeri térítési díjat kell fizetni, havonta pedig ötvenezret az ellátásért. A várakozási idő az ötvenszemélyes otthonban több hónap is lehet. Az időseknek fenntartott otthonok áraiban jelentősek a különbségek. Békéscsabán, a Csabai Életfa Nyugdíjasházban a 19 négyzetméteres önálló garzon élethossziglani használatra 1 millió 900 ezer, a 22 négyzetméteres, (házas)pároknak ajánlott szoba 3 millió, a 30 négyzetméteres, szintén kétágyas szoba 3 millió 900 ezer forint. A békési megyeszékhelytől ötven kilométerre, Gyomaendrődön, az Őszikék Idősek Otthonában az árak kétmillió forint alatt mozognak: a kétágyas hálószoba 600 ezer forint fejenként, az önálló 14-15 négyzetméteres garzonok 1 millió 100 ezer forintba kerülnek.

Európában egyre inkább az otthoni ápolás terjed

Herczog Mária szociológus: Az európai gyakorlatban egyértelmű álláspont alakult ki az idős emberek ellátásával kapcsolatban: lehetőleg nem szabad őket kiemelni a saját környezetükből, ehelyett otthoni körülmények között kell megoldani a gondozásukat, amíg csak egészségi állapotuk ezt megengedi. Nyugat-Európában éppen az idősotthonokkal kapcsolatos ellentmondásos tapasztalatok vezettek az otthoni gondozás, segítés elterjedéséhez. Túl azon, hogy a hotelszerű szolgáltatás nagyon drága, az idősek megsínylik korábbi környezetüktől, kapcsolataiktól – rokonaiktól, barátaiktól – való elválást, a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy szellemileg és fizikailag is könnyebben leépülnek.