Hivatalnokok gyűjtőhelye

[caption id="" align="alignleft" width="140"] A városháza homlokzatán van a földgömböt tartó Atlasz messziről is látható, szépen felújított szobra
[/caption]– Á, ez már nem a Belváros! Soha nem is volt az! Pedig központi helyen van! – legyint a Városház utcai órásüzlet tulajdonosa. – Csak reggel és a munkaidő végén van forgalom. Szinte csak a megyeháza és a városháza dolgozói járnak erre. Külföldi szót nemigen hallani!

Tilly Erzsébet családjának 1879 óta van boltja az utcában. A középkorú asszony úgy emlékszik, mindig is ilyen volt ez a környék. Olyan hivatalnokutca-féle. Ahová turista és vásárolgató járókelő csak véletlenül téved be. Igaz, ők ennek köszönhetik, hogy megmaradt az üzletük. – Már az államosítások idején sem volt népszerű a Városház utca. Akkor a Belvárosban minden üzletet államosítottak. Persze a miénknek is ez lett a sorsa, de csak egy rövid időre. Nem kellett senkinek, mert rossz helyen van. Visszaadták, mint ahogy az utcabeli szűcs, táskás helyiségét is. Így maradtak meg ezek a kicsi, szűkös, régi boltok – meséli a nő az eredeti, 1934-es pultra támaszkodva. Nemcsak a száz esztendőnél is idősebbeket sújtja az utca átka, a legújabb boltok sem maradnak itt meg hosszan. Legutóbb, egy hónappal ezelőtt egy jó nevű parfüméria ajtajára került lakat. Azóta is sötétek a kirakatok, nem törik magukat a cégek, hogy megszerezzék. De a Kossuth Lajos utcában sem rózsásabbak a körülmények.

– Talán az Úttörő Áruház bezárásakor kezdődött minden. Utána sorra csukott be mindenki. De legalább nem zsúfolt és zajos az utca. Délután jókat lehet szunyókálni! – neveti el magát a jó kedélyű nő. – Higgyen nekem, nem érdemes továbbmennie, felfelé már úgysem talál senkit! – szól utánam búcsúzóul.

Igaza van, tényleg kevesen lófrálnak errefelé. Mindenkin látszik, hogy éppen siet valahová. Nem csak úgy bámészkodik ráérősen. Pedig lenne mit megnézni. Láthatnának eredeti gyorstisztítót, a Pilvax éttermet, a Világsajtó házat. Történelmükről a falaikon keresztül mesélő 19. század eleji épületeket. Az 1696 óta itt székelő megyeháza kezdi a sort. A mostani épületnek már 1811-ben állt néhány fala, amelyet Hild József álmodott meg. Építésének második fázisa az 1830-as évek kezdetére tehető. Ugyanennek az évtizednek a végén a Városház utcai szárny készült el, Zitterbarth Mátyás tervei alapján.

A városháza palotájának érdekesebb a múltja. Rokkant katonának építették 1716 és 1741 között Anton Erhard Martinelli útmutatásai szerint. Akkoriban Invalidus-háznak nevezték. 1784-től gránátos laktanyának használták és már Károly-kaszárnyaként emlegették. A városatyák 1894-ben költöztek be ide. Három kapuja közül a középső a legdíszesebb. Oromzatát a Háború, a Béke és a földgömböt tartó Atlasz szobra díszíti. Az épületnek hátat fordítva merőben ellentétes látvány fogadja a szemlélődőt. A posta málladozó, omladozó, falfirkákkal elcsúfított épülete hivalkodik szemközt. Mintha szándékosan ott felejtették volna. Akárcsak számos másik házat az utcában. Ezeknek már nem jutott gondoskodó kéz.

– Több mint százéves ez a bérház, amelyben lakunk – panaszkodik Simon Pálné. – Nagyon ráférne egy felújítás. De senki nem törődik vele. De azért nem panaszkodom, mert jó itt lakni. Csendes, nyugodt, biztonságos utca. Az autók nem parkolhatnak itt órákig, csak az önkormányzat dolgozói. És látta menynyi szemetesünk van? Jól nézze meg, máshol negyedennyi sincs. Ez az az utca, amely mindig tiszta. Jár a locsolókocsi, a söprögetőgép, és még kézzel is söpörnek!

A hódítók kiűzése után Irgalmasok utcája néven futott, majd a 18. század végén Gránátosnak kezdték hívni. Mai nevét 1900-ban kapta. Ám előtte, 1894-től a századfordulóig Háromszeg utcának nevezték. A város egyébként 1894-ben vette meg a hatalmas épületet. A városháza homlokzatán van a földgömböt tartó Atlasz messziről is látható, szépen felújított szobra -->