JÓ reggelt!

Lusta nyári délután, csámborgok a Rákóczi úton. Az afrikaiak asztalánál megállok nézelődni. Van bőrre fűzött csingilingi, köves fülönfüggő, tarka golyókból álló karkötő rakáson.
És egy hadseregnyi faelefánt. A fekete srác felkap egyet, az orrom alá dugja. Nézzem csak, feláll az ormánya, szerencsét hoz. A szemközti cédéárusnál raggie szól, mozdul a fejem a ritmusra. „Szereted a raggie-t? – kérdezi a srác. – Ugye, klassz?” Rám nevet, fogai csak úgy vakítanak. Mutatja a kezében lévő cédét: „One Step for” – „Lépésnyire”. Igen, egy lépésnyire van a mosoly. Szerencsét hozott az elefánt.  (rv)