Rosszul jár, aki nem fizet

Egyelőre csak néhány kisebb cég jelezte az önkormányzatoknak – elsősorban a fővárosban –, hogy már most nem kívánja megfizetni az iparűzési adót, és az adó megszüntetésével kapcsolatos hírekre hivatkozott. Emiatt több településen engedetlenségi mozgalomtól tartanak. Ám a törvény szerint azoknak, akik május 31-ig nem teljesítik az iparűzésiadó-bevallási kötelezettségüket, illetve elmulasztották a márciusi 50 százalékos előlegfizetést, majd nem fizetik be szeptemberben a másik 50 százalékot, késedelmi kamattal és mulasztási bírsággal kell számolniuk.

A nagyobb cégek közül néhányan inkább próbapert fontolgatnak az állam ellen, amelyben az uniós csatlakozás óta megfizetett iparűzési adót kérnék vissza kamatostul. Olaszországban most folyik hasonló per. Mondván, hogy ez az adófajta ellentétes az uniós normákkal, hiszen a forgalom után kizárólag egyféle, vagyis az általános forgalmi adó vethető ki.

Az már akár tényként kezelhető, hogy a kormány meg kívánja szüntetni az iparűzési adót. Ezt kérték a kamarák, más vállalkozói érdekvédelmi szervezetek, és ezt javasolta a kormány adóreformbizottsága is. Ám legkorábban 2008-tól lehetséges. Addig pedig az adókulcs fokozatos csökkentése várható. Az iparűzési adóval az a fő gond, hogy egyrészt rontja a hazai vállalkozások versenyképességét más uniós országokéval szemben. Másrészt igazságtalan, hiszen a veszteséges cégeknek is fizetniük kell. Mégpedig az árbevételük után. Igaz: a korábbi finomítások után ebből bizonyos anyag- és készletköltség már levonható. És 2005-től a befizetett iparűzési adó felével csökkenthető a társasági adó is.

Az iparűzési adó azonban mégsem szüntethető meg egyszerűen, hiszen a települési önkormányzatok bevételeinek az egyik legfontosabb forrása. Átlagosan az egyötöde, de a leginkább fejlődő városokban és községekben akár a 80–90 százaléka. Ezért ha megszűnik, az önkormányzatok költségvetésében mással kell pótolni.

A Pénzügyminisztérium szakemberei több variáción dolgoznak. Felmerült már, hogy az önkormányzatok a személyi jövedelemadóból kapnának vissza nagyobb részt, teljesen más rendszerben, mint jelenleg. Ezt kiegészítendő (vagy helyett) a pénzügyi befektetések jövedelme utáni 25 százalékos forrásadó egy része is az önkormányzatokhoz kerülne. Illetve elképzelhető a cégek 16 százalékos társasági adója felett fizetendő 3 százalékos nyereségadó bevezetése, amit az önkormányzatok kapnának meg. Továbbá, hogy bevezetnék a céges ingatlanok értékalapú adóztatását, ami helyben maradna.

Jelentős eltérések tapasztalhatók az adózásban

Egy évi 2,9 millió árbevételű, szellemi foglalkozású egyéni vállalkozónak mintegy 52 ezer forint iparűzési adót kell befizetnie Budapesten az önkormányzatnak. Ahol az adókulcs a maximális 2 százalék, és nincs kedvezmény. Egy évi 29 millió forint forgalmú, szolgáltató kisvállalkozásnak azonban egy fillért sem, alig tizenöt kilométerrel nyugatabbra, azaz Budaörsön. A város önkormányzata ugyanis még négy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy előbb 5, majd fokozatosan emelve immár 30 millió forintos éves árbevételig húzva a határt (ez az országban a legmagasabb!), adómentességet ad a kisvállalkozásoknak. Vagyis miközben a bevételeinek – amiből többek között felújították a főutat, a Templom teret és új városházát építenek – több mint a 90 százaléka az iparűzési adóból származik, azt a településen lévő vállalkozásoknak mindössze az egytizede fizeti. S mivel az önkormányzat évekkel ezelőtt arról is döntött, hogy az adókulcsot a fővárosi alatt tartja, így az a vállalkozás, amelyik 1 forinttal lépi túl az adómentességi határt, mintegy 175 ezer forint iparűzési adót fizet. Vagyis miközben az árbevétele a tízszerese a kis budapesti egyéni vállalkozónak, az adója alig több, mint a háromszorosa.