Nebehaj úr a magasban

[caption id="" align="alignleft" width="319"] Nebehaj István hét éve vezeti a vasutat. A Vidámparkban eredetileg csak karbantartania kellett volna a játékot, de úgy alakult, hogy ő lett a sofőr.
[/caption]A budapesti Vidámpark több mint nyolcvanéves, favázas hullámvasútja egyedi a világon. Ezen kívül egyetlen olyan vasút van még, amelyet nem gép irányít, hanem ember. Miután a kocsikat felvontatták a
17 méteres magasságba, onnan a gravitáció hatására megy magától a szerelvény sínen. A vezető szerepe az, hogy időnként fékezze a kocsikat. Ha nem tenné, kirepülhetne a pályáról. A kerekek pont úgy illeszkednek a sínre, mint az igazi vonatnál. Ezért nem lehet akármekkora sebességgel nekimenni a kanyaroknak. A budapesti hullámvasutat a húszas években építették. Akkor pedig még nem tudták megteremteni az automata fékberendezést. Ma már meg lenne a hozzá való technika, de túlságosan sokba kerülne kiváltani az emberi munkaerőt. Így marad a pedálos fék. Mindjárt kettő, ha az egyikkel baj lenne. Éppen ez az automatizálatlanság az, ami patinás bájt ad az öreg hullámvasútnak. Nebehaj Istvánnak (63) pedig munkát.

– Hét éve vezetem a vasutat. Eredetileg géplakatos voltam. Megszűnt a munkahelyem, a Vidámpark pedig szakmunkást keresett. Eredetileg nem is vezetőnek, hanem karbantartónak vettek föl. Ám a kocsivezetésre alkalmas munkaerő nagy kincs itt a parkban. Megkérdezték, nincs-e kedvem hullámvasúton dolgozni. Elvállaltam – meséli a kanyarban a masiniszta.

A legtöbben nem bírják ezt a megterhelést. Nem mintha az öreg hullámvasút valami embertpróbáló őrült játék lenne, dehogy! Már hároméves kortól lehet utazni rajta. De azt kevesen viselik el, hogy napi 8-10 órán át folyamatosan szeljék a „hullámokat” a rázkódó vonattal. Aki vállalkozik a nem hétköznapi feladatra, azt többnapos tesztnek, reggeltől estig tartó hullámvasutazásnak vetik alá. Ha rendben van minden, kezdődhet a kiképzés a felelős gépésszel. Majd üres kocsikkal szelheti a pályát még pár napig az új pilóta, és csak sikeres vizsga után viheti fel a magasba száguldozni az utasokat. Egy óra munka után tizenöt perc pihenés jár, meg védőital: szódavíz. Főszezonban tíz óra a munkaidő. Ősztől tavaszig zárva a vurstli, nem megy a vasút, így a vezetők csak karbantartási munkákat végeznek.

Az öreg, múlt századi hullámvasút minden kanyarjából rálátni XXI. századi utódjára. A legendás, mára lebontott Ciklon helyén áll az Angliából érkezett Looping Star. A fémvázas hullámvasút csak annyiban hasonlít ősére, hogy ez is a gravitáció elvén működik. Vagyis, miután a magasba vontatták, a nehézségi erő gyorsítja és viszi végig a pályán a kocsikat. A tempó gyorsabb, a lejtő meredekebb, a kanyarok élesebbek. A vonat még fejre is áll. Ehhez viszont már nincs szükség kétkezi munkára. A vezetői szék egy kis üvegkalitkába került. A munka gombok nyomkodásából áll –  a hullámvasutat is utolérte a technikai fejlődés évtizedekkel ezelőtt.

Az új szerkezeteketben automata berendezések ellenőrzik a sebességet és szükség esetén fékeznek. Ez szükséges ahhoz az izgalomhoz, amit manapság keresnek az utasok. Nebehaj Istvánnak és ifjabb kollégáinak mégsem kell aggódniuk. Az öreg hullámvasút még sokáig menni fog. És nem csak azért, mert műemlék, s mert folyamatosan karbantartják. Hanem mert még  mindig ez az egyik legkedveltebb játék a Vidámparkban.