Naprepülőt indítanak a Vénuszhoz?

Kevés az esélye, hogy a NASA a Vénusz esetében meg tudja ismételni a két Mars-járó robot, a Spirit és az Opportunity sikerét. Ám az amerikaik rendíthetetlenek, és egy napenergia hajtotta, összecsukható űrrepülő kifejlesztésén fáradoznak. A hatalmas légköri nyomás, a vad orkánok, a több száz fokos kemenceforróság és a savas felhők mindeddig lehetetlenné tették a vörös bolygó közelebbi vizsgálatát.

A Vénuszra küldött szovjet és amerikai űrszondák egyike sem élte túl küldetését a hetvenes-nyolcvanas években. Légköri méréseik nem voltak mélyrehatóak, mert csak nagyon rövid ideig tarthattak. A NASA kutatói úgy vélik, hogy egy űrszondáról leváló, napenergia hajtotta űrrepülő tízszer pontosabb méréseket és felvételeket tudna készíteni. Az űrrepülő akkor nyitná ki összecsukott szárnyait, és válna önállóvá, amikor a szonda belépne a Vénusz légkörébe.

A bolygó légköre szélsőségesen veszedelmes. Sűrűsége kilencvenszer nagyobb, mint a Föld légköréé, de a kutatócsoport szerint lebegésre kiválóan alkalmas. A tervezett űrrepülő különböző magasságokban lebegve végezhetné munkáját. Mivel a Vénusz csigalassan forog a Nap körül (bolygótársaival ellentétes irányban), az űrrepülő szinte bármeddig a napos oldalon maradhatna. Egyetlen nap a Vénuszon száztizenhét földi napig tart. A kutatók másik ötlete, hogy az űrrepülővel egy hő-, sav- és nyomásbiztos önjáró robotot bocsátanak a bolygó felszínére. A Vénusz napsütötte felszínén az átlaghőmérséklet 450 Celsius-fok, ezért az önjáró robot irányítását az űrrepülő végezné rádiókapcsolat révén, mintegy ötven kilométerről.

Hogy miért a NASA igyekezete? Megfejtésre vár a Vénusz körül keringő felhősáv titka. A rejtélyes felhősáv forgása hatvanszor gyorsabb a bolygóénál. A NASA kutatói tudni szeretnék, hogy a napenergia miként képes a vénuszi felső légkör ilyen döbbenetesen gyors forgatására.