Modern orosz kéntörténet

[caption id="" align="alignleft" width="251"] Ezen a PSG elleni mérkőzésen Maniche (szemben) nem tudott segíteni az FC Portón (0-2), ezzel együtt a portugál klasszis megszerzése nagy fogás
[/caption]Alekszej Fedoricsev hajdanán a Dinamo Moszkva tehetségtelen serdülőjátékosa volt. A pályán sikertelen, de – mondják – az első szerelem örök. Már korábban is támogatta hajdani klubját, de akkor még csak ismerkedett az üzlet, főként a futballüzlet világával. Azóta viszont nagyot fordult a világ, vele és a Dinamóval egyaránt. Magyarországon sem titok, hogy a Dinamo – merész fordulattal: az „orosz Dózsa” – az állambiztonsági szervek csapata volt. A CSZKA-val rivalizáló egyesületet az ötvenes évek elején maga Lavrentyij Pavlovics Berija felügyelte, leghíresebb játékosa az 1963-ban Európa legjobbjának választott Lev Ivanovics Jasin volt.

A múlt azonban már messze van. A Dinamóból is részvénytársaság lett, élére az orosz, és immár a nemzetközi sajtóban is egyre gyakrabban Roman Abramovicshoz hasonlított Alekszej Fedoricsev áll. A moszkvai lapokban „oroszországi mágnásként” emlegetett Fedorovics is a kilencvenes évek elején gazdagodott meg. 1994-ben alapította meg Fedkominveszt (a nyugati világban: Fedcominvest) nevű vállalatát, amely az oroszországi kén forgalmazásából futtatta fel a csillagát. 2003-ban és 2004-ben már több mint 3,7 millió tonnát szállított. A cég szoros kapcsolatot épített ki a nitrogén és a foszfát szállítókkal is. A Fedkominveszt körül egyelőre még nem „bűzlik” semmi, így hozzátehetjük: nagy hasznot hozott a cégnek a természetes eredetű trágya szállítása is. Ma Monte-Carlóban van a cég központja, de Moszkvában, Kijevben és Rosztovban is fenntart irodákat.

A monte-carlói székhely némi magyarázatot ad arra, miért épp a Fedcominvest felirat virít a 2004-ben Bajnokok Ligája döntőt játszott AS Monaco mezén. Másképpen: noha Rainier és Albert hercegek annak idején nem szívesen fogadták az oroszok segítő kezét – finoman szólva, nem voltak biztosak abban, hogy teljesen tiszta forrásból érkezik a pénz a klubhoz –, nem volt mit tenniük. Tegyük hozzá, nem jártak rosszul.

A Fedkominveszt bőkezű támogatónak bizonyult, hiszen Fedoricsev bírja pénzzel. Ezért is tudta megvásárolni tavaly szeptemberben a Dinamo részvényeinek 51 százalékát is. Indításként közölte, 150 millió dollárt (30 milliárd forint) szán a csapat megerősítésére, illetve a létesítmények felújítására. Nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Noha az Orosz Futball-liga legújabb szabálya szerint egy csapatnál csak nyolc külföldi szerepelhet, közülük pedig csupán öt lehet egyszerre a pályán, nagy bevásárlásba kezdett. Okkal reménykedhet abban, hogy a szabályok alól találni majd kiskaput – különösen annak tudatában, hogy a klub ügyvezető igazgatóját, Jurij Zavarzint sikerült a Liga elnöki székébe segíteni.

Az elmúlt hónapokban Fedoricsev elsősorban a portugál piacot tarolta le: még a 2005-ös bajnoki rajt előtt leszerződtette Derleit és Thiago da Silvát a Portóból, Frechaut-t a Boavistából, Dannyt a Sportingból, és Cicerót a Bragából. A 2002–2003-as UEFA-kupa-sorozat gólkirályáért, a BL-győzelemben is nagy szerepet vállaló brazil Derleiért például közel 10 millió dollárt fizetett. Ám miután a csapat nem szerepelt jól, még tovább ment: Eb-ezüstérmes, BL-győztes portugál válogatottakat vitt Moszkvába. Costinha és Maniche, miként Derlei, már igazi nagyhalak. Nem beszélve a legutóbbi fogásról, a görög Jurkasz Szeitaridiszről, aki ugyancsak a Portóból megy a Dinamóhoz.

Hogy miért éri ez meg Fedoricsevnek? Egyelőre nem tudni. Főként, hogy nagy a valószínűsége annak,  a Dinamo – a tabella alapján – nemcsak az idén, jövőre sem indulhat nemzetközi kupában. Ugyanakkor ne feledjük: a pénz néha csodákra képes.