Jó reggelt!

Borsot törünk a Rakics orra alá – határozzák el a kollégák. Csak az alkalmas pillanatot lesik. Amikor az áldozat nincs a szobában, fogják az íróasztala fiókját és kikenik pálpusztaival. Rakics jön, levágódik a székre. „Juhhé, srácok!” – kiáltja. – „Megyek a Balatonra három hétre.” Bezárja a fiókot, a kulcsot zsebre vágja, elviharzik. És amíg ő a tó partján fő a napon, a sajt az asztal mélyén erjedezik. Oly büdösen, hogy a kollégák végül fölfeszítik a fiókot, kimossák, körbelocsolják kölnivel. Azóta sem érti Rakics, honnan a rózsaillat, ami szabadsága óta az asztala körül terjeng.