Farkasházy Réka Toulouse-Lautrecet ajánlja

Réka nem sokat gondolkodott, amikor kedvenc festőjét kérdeztük. – Toulouse-Lautrec – mondta. Elmesélte, hogy jó néhány éve látta először a festményeit, és rájuk csodálkozott. Majd elolvasta a festő életéről szóló kötetet. Amikor Párizsban járt, órákat töltött a festményei előtt. Ráadásul otthon számtalan művészeti albumuk van. Réka anyósa, Sárközi Erzsébet is festőművész. – Jó lenne pontosan szavakba önteni, miért tetszenek annyira a képei – mosolygott Réka.

Szerinte Lautrec más volt, mint kortársai. Az impresszionisták legtöbbjére jellemző a napfényben úszó táj, a virágzó fák, a boldogságot sugárzó képek. A hercegi származású, ám nyomorék festő vásznai sokkal sötétebb tónusúak, mint a kollégáié. Talán azért is, mert Párizsnak nem éppen a napfényes oldalán élt. A mulatók, a nyilvánosházak ihlették meg. Ám abból sem a csillogó kirakat, hanem a táncosok, bohócok, a kispénzű emberek szomorú sorsa.

– Az is csodálatos – mesél tovább Réka –, ahogy mindent a fonákjáról mutat meg. Nem szépít semmit. Megmutatja a táncosnők egyáltalán nem tökéletes alakját. Fantasztikusan jók a kánkánt táncoló nőket ábrázoló festményei és plakátjai! Imádom az ócska díványon fekvő, szenvedélyesen csókolózó szerelmespárt ábrázoló képét is.

A háládatlan múzsa

Henri de Toulouse-Lautrec (1864–1901) gyűlölte és imádta a lokálok angyalait. Jane Avril a Jardin de Paris mulatóban táncolt, s felkérte a festőt, készítsen róla plakátot. Jane Avril számos művésszel ápolt jó kapcsolatot, köztük Lautreckel is. A festő jó néhány képpel ajándékozta meg – ezeket a nő rendszeresen továbbadta a szeretőinek.