Ez a hajó már nem megy innen el

[caption id="" align="alignleft" width="301"] Hajnali négy órakor előfordul, hogy több mint hatszáz ember táncol, ugrál egyszerre. Az interneten is lehet élvezni az élő zenei produkciókat.
[/caption]Feketére mázolt szemű és körmű, feltűnően szép arcú fiú fogad a fedélzeten. Rápecsételi a fekete pillangót a csuklómra és jó szórakozást kíván. Visszanézek, miközben a fémlépcsőn lefelé haladok a hajó belsejébe. Vajon itt mindenki ilyen? – töprengek. De az igazi meglepetések csak ezután jönnek. Kilencre hirdették a Szezon című film zenéjét szerző Zságer Balázs és a Londonból hazatért filmes-tervező Fabrícius Gábor audiovizuális show-ját. Ám tíz óra tájt alig lézengenek a hatalmas, fekete koncertteremben. A fal mellett libasorban ücsörgő lányok leginkább a vidéki kultúrházak tánciskolás összejöveteleire emlékeztetnek. – Még korán van, hétköznap tizenegykor kezdenek el csordogálni az emberek, szombaton pedig egy óra körül – mondja készségesen Kenesei Petra (24), láthatóan értékelve, hogy megszólítom. – Négy órakor van, hogy hatszáz ember táncol, ugrál egyszerre. Akkor előfordul, hogy megmozdul a hajó. De ez most nem valószínű, ma kevésbé mozgékony buli lesz. Modern dokumentumfilmek és a kortárs videoklip-kultúra elegyét ötvözi majd Zagar és Fabrícius a vásznon – mutat a jókora színpadon lévő kivetítőkre –, persze hozzá illő zenével. Egyfajta felkavaró moziélményt várok.

A csaknem negyvenéves ukrán kőszállító hajón nem ritka az ilyen „kortárs előadás”. Legénysége két éve elhatározta, hogy egy nemzetközi művészeti, közösségi és szórakoztató központot alakít ki. Az ihletet – saját elmondásuk szerint – a Duna adta. A szabadság, a közép-európai történelem és kultúra egyik legkifejezőbb jelképe. Az Artemovszk 38 átépítésekor ezért olyan teret alakítottak ki, amely ipari jellegű, ugyanakkor modern és jól kihasználható. Elsősorban zenés helyszínt akartak teremteni, a korszerű könynyűzenei műfajok számára. Ezentúl komolyzenei programokat is tartanak, főként a zenei határokat feszegető művek túlsúlyával. A hajónak saját lemezkiadója van, gyakran rögzítik az élő koncerteket. Sőt, az interneten is nyomon lehet követni az élő zenei produkciókat. Ezt a mait is sugározza a webkamera.

[caption id="" align="alignright" width="125"] Hétvégenként tömegek mennek
[/caption]– Régen a hangot nem közvetítették. És látni is csak azt lehetett, ahogy az emberek hömpölyögnek a pult előtt. Volt viszont ingyenes internet több géppel – próbálja túlkiabálni a már csaknem négyszáz fősre dagadt tömeget újdonsült kísérőm, Kádi Boldizsár (26). Közben – elhagyva a nagytermet – a hajó csendesebb, beszélgetésre és iszogatásra szolgáló orr-részébe verekedjük át magunkat. – A számítógépek itt voltak az Orr-bárban, de mostanra eltűntek. Az viszont pozitív, hogy továbbra sem lehet dohányozni ezen a részen. Egyébként az A38 túloldalán, a farrészen is van egy hasonló bár. De az most zárva van. Ahogy a terasz és az étterem is. Kezdődik, bocs – mondja és már ott sincs.

Nyomában mindenki beözönlik, pávatollal a kezében. Ezt osztogatták este a hostessek. Nem árulják el, miért, és láthatóan senki sem tudja mire használni. Egymás idegesítő cirógatásán túl. Latinovits Zoltán szól eztán a néphez a projektorokról, francia nők emelgetik lábaikat kánkánra. Majd Andy Warhol főszereplésével folytatódik a vetítés. Képben, hangban bölcselkedik a pop-art pápája. A tömeg értetlenül néz, majd megkönnyebbülve mozdul meg egy-egy ismerős sláger hallatán.

Láthatóan szórakoznának a megszokott módon, de ez az este most erre nem alkalmas. Mégsem oszlik a társaság, hiszen Magyarország egyik legsokoldalúbb, nemzetközileg is elismert zenésze lép fel. Akire a megasztáros Tóth Gabi is kíváncsi volt.