Hírek

2005.05.20. 06:42

Át a zebrán háromszázzal

Autósrulett. Ha belegondolunk, az őrület határát súrolja, hogy szűk utcákon közel 300 km/órás sebességgel száguldozik a Forma–1 mezőnye. Már pedig a Monacói Nagydíj ma is a világbajnokság koronája.

Hegyi Á.–Méhes K.

Amikor Anthony Noghes ötlete nyomán 1929-ben felsorakozott az első Monacói Nagydíj mezőnye, föltehetően senki se hitte, hogy 76 évvel később jóformán ugyanazon a pályán, ugyanúgy folyik a száguldozás, csak éppen háromszor nagyobb sebességgel. A verseny idejére ugyan felszerelnek vagy 30 kilométernyi korlátot a járdák fölé, felépítenek több ezer tonnányi tribünt, de nem tűntethetik el az úttest felfestéseit, az esőben különösen csúszóssá váló zebrákat és csatornafedeleket. Hiszen az edzések és a verseny befejeztével a városállam utcáin rögvest indul a forgalom, és a hercegi páholy előtt hamarosan megáll utasaiért a 4-es és a 9-es busz. A páholyban az idén már Albert áll az április elején elhunyt III. Rainier helyén, aki eddig minden világbajnoki futamon jelen volt, ő köszöntötte a győztest a tradicionális mondattal: – Örülök, hogy ön az!

Monaco a Forma–1 egyik nagy legendája. Ide köthető visza a „pole position” kifejezés, mert a célvonalnál egy oszlop (angolul: pole) állt, aki az élről indult, azé lett a „pole position”. Aztán ott van a híres kikötői rész, a hírességek jachtjaival. A verseny hosszú története során csak ketten hajtottak bele a tengerbe: 1955-ben Alberto Ascari az élről ment búvárkodni a Lanciájával, majd éppen tíz évvel később Paul Hawkins járt ugyanígy egy Lotusszal – mindketten túlélték. Nem úgy, mint 1967-ben Lorenzo Bandini, aki Ferrarijával ugyanitt a korlátokba csapódott, az autó kigyulladt, ő halálra égett.

Monte Carlo maga a csillogás, és nem ritkán a rongyrázás is. Majdnem mindig a versennyel párhuzamosan zajlik a cannes-i filmfesztivál, így jut bőven a hírességekből a futamra. Az idén a Red Bull Racing vendége például George Lucas és a Star Wars csapata lesz.

Ami az idei versenyt illeti, a csütörtöki szabadedzéseken, Fernando Alonso volt a leggyorsabb. A világbajnoki pontversenyt 44 pontjával vezető spanyol délelőtt még másfél tizedmásodperccel kikapott Juan Pablo Montoyától, délután viszont már nem ismert pardont, mindenkit maga mögé utasított. Csalódniuk kell azoknak, akik arra számítottak, hogy a gyors pályákon verhetetlennek tűnő Renault-t a lassú, rendkívül technikás monacói pályán móresre taníthatják. Alonso megmutatta, mindegy milyen a pálya vonalvezetése, ura a helyzetnek.

Nem mondhatják el magukról ugyanezt a Ferrari pilótái és munkatársai. A hétközi fogadkozások ellenére, a világbajnoki címvédő csapat csúnyán leszerepelt az első két szabadedzésen. Délelőtt Michael Schumacher ugyan még a negyedik legjobb időt autózta, csapattársa, Rubens Barrichello viszont már ekkor is csak tizedik tudott lenni. Délután Schumi hiába javított fél másodpercet, Alonso két szekundummal volt jobb délelőtti önmagánál, és a pontversenyben élen állók is összeszedték magukat. A Ferrariknak így maradt a 11. és a 15. hely. Meglepően jól szerepeltek ugyanakkor a Red Bull pilótái, Coulthard 3., Liuzzi pedig 7. lett.

A legendás monacói verseny legendás győztesei

6 győzelem: Ayrton Senna 1987, 1989–1993

5 győzelem: Graham Hill 1963-65, 1968–69, Michael Schumacher 1994–95, 1997, 1999, 2001

4 győzelem: Alain Prost 1984–86, 1988

3 győzelem: Stirling Moss 1956, 1960–61, Jackie Stewart 1966, 1971, 1973

5 győzelem: Graham Hill 1963-65, 1968–69, Michael Schumacher 1994–95, 1997, 1999, 2001

4 győzelem: Alain Prost 1984–86, 1988

3 győzelem: Stirling Moss 1956, 1960–61, Jackie Stewart 1966, 1971, 1973 -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!