Hírek

2005.06.01. 00:00

Amikor a csend másnak mást jelent

Idilli környezet. Földi paradicsom macskaugrásnyira Budapesttől. Balról a ráckevei Duna apró horgászstégekkel, a tükörsima vízen békésen sikló hattyúkkal, jobbról a tököli parkerdő. Csend és nyugalom. Madárcsicsergés és mézillat.

Geszti Anna

Akinek itt van nyaralója, alig várja a hétvégét. Mert a hétköznapok taposómalmából – kertészkedni, pecázni, pihenni, hallgatni a csendet – jó ide kijönni. Utóbbival valószínűleg egyetértenek a büntetés-végrehajtási intézet dolgozói is, akiknek a környékbeliek nem kis bánatára épp itt áll az üdülőjük. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nekik a kikapcsolódást a sok száz (ezer?) decibellel bömbölő, dobhártyaszaggató zene jelenti. A kertekben élesen, fülsiketítően, a lakásokban zárt ablakok, ajtók mögött tompán dübörög a lakodalmas rock…
Éjjel-nappal. Minden hétvégén.
Közben pedig azt olvassuk az újságban, azt halljuk a rádióban, televízióban, hogy hiánycikk az emberség. Meg hogy jobban kellene figyelnünk egymásra.
Nem mondaná ezt meg valaki a börtönőröknek is?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!