Megint csak hallgatott néhány szeszélyes sziréna

Még nem fordult elő, hogy a csengőm ne szólalt volna meg, ha megnyomták, pedig tizenhét éve lakom ugyanabban a lakásban. Ezért is felfoghatatlan a számomra, hogy a paksi atomerőmű esetleges balesetére figyelmeztetni hivatott szirénák úgynevezett morgatópróbája során mindig akad több készülék is, amelyik néma marad. Pedig ezek a szirénák rendszeres műszaki felügyelet alatt állnak, havonta próbálgatják őket, s gondolom, javítgatják is. Azt is furcsállom, hogy a katasztrófavédelem szóvivője szinte büszkén jelenti be, hogy az üzempróba 97,9 százalékos eredményességgel zárult. Így történt ez például a napokban is, amikor hat sziréna fütyült némán arra, hogy neki most hangosan kellene morognia. Ez az arány rosszabb, mint ha évente hatszor romlana el a csengőm (napi egy csengetés mellett).
Nem tudom, mitől ilyen nyugodtak ezek a szirénák. Talán biztosak benne, hogy Pakson semmi baj sincs, és persze, nem is lehet, így csak feleslegesen akarják brummogtatni őket. Való igaz, bizonyára nem könnyű szirénának lenni, s lehet, hogy engem is idegesítene a felesleges munka. De az is előfordulhatna, hogy fontosságom tudatában akkor is süvítenék, amikor senki se kért rá. Így lehetnek ezzel a paksi szirénák is, hiszen az adatátviteli forradalom után mi mással lehetne magyarázni ekkora hibaszázalékot.
így hát ki vagyunk szolgáltatva a szirénák szeszélyének. Remélem, az atomerőműben jobban bízhatunk.