Még mindig visszás a BKV megítélése

Az emberek nem szívesen utaznak metróval, busszal, villamossal, trolival a fővárosban, a tény igencsak elgondolkodtató. Persze nem nekem, az utasnak kellene töprengenem rajta, hanem azoknak, akik üzemeltetik a járműveket. Nincsenek könnyű helyzetben, elvégre az íróasztal mögül minden egyszerűnek látszik.
Könnyen eldönthető, hogy erre vagy arra a járatra nincs szükség, hogy éjszaka melyik viszonylat (ez a hivatalos kifejezés) hány percenként, óránként járjon.
Egy tollvonással korszerűnek minősíthető a járatsűrűség (ez sem a hétköznapok nyelve), és persze a veszteségek fölötti siránkozás is könnyebb messze a megállóktól.
Az utas nehezebb helyzetben van. Hol könnyebben, hol nyűgösebben viseli el, hogy az ellenőrök erőszakosabbak az ítélet-végrehajtónál, hogy a menetrend nem több holt információnál, hogy falfirkák, szeméthegyek, kéregetők árnyékában kell kivárnia, hogy végre útra kellhessen.
Pedig a helyzet biztató. A főváros tömegközlekedése már ötvenszázalékos.
Tömeg már van.