Isteni jelre várt a pápa

II. János Pált élete utolsó öt esztendejében foglalkoztatta a viszszavonulás gondolata. Komolyan is elmélkedett 2000-ben azon, hogy visszaadja hivatalát – derül ki a pápa csütörtök délután nyilvánosságra hozott végakaratából. Az alkalmat nyolcvanadik születésnapja és az új évezred beköszönte nyújtotta volna. Remélte, hogy „Isten fölismerhetően segít, meddig kell folytanom a szolgálatomat, amelyet 1978. október 16-án rám bízott” – áll a végrendeletben. Imádkozott az ehhez szükséges erőért. Kész csoda volt, hogy az 1981-ben ellene elkövetett merényletet túlélte – írja a továbbiakban.

A pápa közli, hogy nem hagy hátra anyagi javakat. Rendelkezik, hogy minden személyes iratát égessék el. Mindössze két személyt említ név szerint. Az egyik személyi titkára, Stanislaw Dziwisz püspök, akinek megköszöni évekig tartó szolgálatát. A másik Elio Toaff főrabbi, aki II. János Pált 1986-ban a római zsinagógában köszöntötte, s ezzel kapcsolatban kívánságát fejezi ki az egyházon kívüli kapcsolatok további ápolása iránt.

Végakaratát a pápa huszonhat esztendőn át írta, a munka 1979-ben, megválasztása után egy évvel kezdődött. Az iratot lengyelül fogalmazta meg; a Vatikán fordíttatta le olaszra. Fölmerült benne, hogy halála után hazájában, Lengyelországban temessék el. Végül a döntést rábízta a bíborosi kollégiumra, amely végül a Szent Péter bazilika altemplomát, Szent Péter sírbarlangját jelölte ki a mai napi búcsúztatásra.

Pénteken is óriási tömegek kígyóztak a Szent Péter térre vezető utakon, hogy végső búcsút vegyenek a pápától. Becslések szerint a ravatalnál két és fél millió ember rótta le kegyeletét.

A bíborosi kolllégium összesen száznyolcvanhárom tagú, ám a választáson csak a nyolcvan év alattiak vehetnek részt, ők száztizenheten vannak. Mindössze hármat nem II. János Pál nevezett ki. Európából ötvennyolc, Észak-Amerikából tizennégy, Latin-Amerikából huszonegy, Afrikából tizenegy, Ázsiából szintén tizenegy, Óceániából kettő érkezik a Vatikánba. Köztük a magyar Paskai László (77) és mind közül a legfiatalabb az ötvenkét éves Erdő Péter.

A legidősebb kardinális a német Johannes Willebrands (95). A hat német bíboros közül a figyelem középpontjában most a hetvennyolc éves Joseph Ratzinger (jobbra) áll, aki eddig a nagyhatalmú hittani kongregáció elöljárója és a pápa egyik legközvetlenebb munkatársa volt. A világegyház dolgaira neki van a legszélesebb betekintése, a legtöbb bíboros jól ismeri. Személye azonban csak abban az esetben jöhet szóba, ha a különböző érdekcsoportok nem tudnak a színfalak mögött megegyezni, kora miatt ugyanis kizárólag átmeneti megoldást hozhat.

Az olaszok nem kevesebb mint húsz bíborossal képviseltetik magukat. Mégis csekély a valószínűsége, hogy a latin-amerikai vagy az afrikai jelölt mellett lobbizókat legyőzzék. Európa még – úgy tartják a Vatikánban – nem érett meg egy színes bőrű pápára, bár a hívők túlnyomó többsége épp Latin-Amerikában él, Afrikában pedig megindult az evangelizáció. De épp azért, mert az Óvilágban gyöngül az egyház befolyása és a hit ereje, nagyobb szüksége volna olyan egyházfőre, aki tekintetét felé fordítja. És ebben az esetben kerülhet előtérbe Joseph Ratzinger.

Az, hogy II. János Pál „saját” bíborosai választanak az április 18-án kezdődő konklávén az utódról, mindenesetre nagy mértékben függ attól, hogy követni kívánják-e, s ha igen, miben és mennyire a „nagy” pápa munkáját. Vatikáni körökben ugyanis már ezzel a jelzővel illetik az elmúlt negyedszázadot meghatározó személyiségről. Folytatják-e a hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó, mégis nyitott természetű II. János Pál munkáját, vagy gyökeresen szakítanak vele? A feleletet mindenesetre már a névválasztás sejtetni fogja.

Egy sírba vitt név

Az egyik bíboros nevét II. János Pál magával viszi a sírba. Végakaratában a pápa nem fedi föl, hogy ki az, akit 2003-ban „titokban” erre a rangra emelt – közölte Joaquín Navarro-Valls, a Vatikán szóvívője. Két esztendeje ugyanis meglehetősen különös módon, „in pectora”, azaz a szívében kreálta bíborossá a titokzatos személyt. Feltételezik, hogy olyan püspökről lehet szó, akinek hazájában üldözik a katolikus egyházat. A szóbeszéd Kínát említi. A kínai hatóságok a pápa halálának napján három újabb katolikus papot vett őrizetbe. A pekingi kormány ugyanis csak az államilag ellenőrzött egyházat engedélyezi, amely elutasítja Róma fennhatóságát. Ugyancsak lehetségesnek tartják, hogy a titkos bíboros nem más, mint Stanislaw Dziwisz püspök. Ő volt a pápa egyik leghűségesebb kísérője.

A bíborosi kolllégium összesen száznyolcvanhárom tagú, ám a választáson csak a nyolcvan év alattiak vehetnek részt, ők száztizenheten vannak. Mindössze hármat nem II. János Pál nevezett ki. Európából ötvennyolc, Észak-Amerikából tizennégy, Latin-Amerikából huszonegy, Afrikából tizenegy, Ázsiából szintén tizenegy, Óceániából kettő érkezik a Vatikánba. Köztük a magyar Paskai László (77) és mind közül a legfiatalabb az ötvenkét éves Erdő Péter.

A legidősebb kardinális a német Johannes Willebrands (95). A hat német bíboros közül a figyelem középpontjában most a hetvennyolc éves Joseph Ratzinger (jobbra) áll, aki eddig a nagyhatalmú hittani kongregáció elöljárója és a pápa egyik legközvetlenebb munkatársa volt. A világegyház dolgaira neki van a legszélesebb betekintése, a legtöbb bíboros jól ismeri. Személye azonban csak abban az esetben jöhet szóba, ha a különböző érdekcsoportok nem tudnak a színfalak mögött megegyezni, kora miatt ugyanis kizárólag átmeneti megoldást hozhat. Az olaszok nem kevesebb mint húsz bíborossal képviseltetik magukat. Mégis csekély a valószínűsége, hogy a latin-amerikai vagy az afrikai jelölt mellett lobbizókat legyőzzék. Európa még – úgy tartják a Vatikánban – nem érett meg egy színes bőrű pápára, bár a hívők túlnyomó többsége épp Latin-Amerikában él, Afrikában pedig megindult az evangelizáció. De épp azért, mert az Óvilágban gyöngül az egyház befolyása és a hit ereje, nagyobb szüksége volna olyan egyházfőre, aki tekintetét felé fordítja. És ebben az esetben kerülhet előtérbe Joseph Ratzinger. Az, hogy II. János Pál „saját” bíborosai választanak az április 18-án kezdődő konklávén az utódról, mindenesetre nagy mértékben függ attól, hogy követni kívánják-e, s ha igen, miben és mennyire a „nagy” pápa munkáját. Vatikáni körökben ugyanis már ezzel a jelzővel illetik az elmúlt negyedszázadot meghatározó személyiségről. Folytatják-e a hagyományokhoz szigorúan ragaszkodó, mégis nyitott természetű II. János Pál munkáját, vagy gyökeresen szakítanak vele? A feleletet mindenesetre már a névválasztás sejtetni fogja. Egy sírba vitt név Az egyik bíboros nevét II. János Pál magával viszi a sírba. Végakaratában a pápa nem fedi föl, hogy ki az, akit 2003-ban „titokban” erre a rangra emelt – közölte Joaquín Navarro-Valls, a Vatikán szóvívője. Két esztendeje ugyanis meglehetősen különös módon, „in pectora”, azaz

a szívében kreálta bíborossá a titokzatos személyt. Feltételezik, hogy olyan püspökről lehet szó, akinek hazájában üldözik a katolikus egyházat. A szóbeszéd Kínát említi. A kínai hatóságok a pápa halálának napján három újabb katolikus papot vett őrizetbe. A pekingi kormány ugyanis csak az államilag ellenőrzött egyházat engedélyezi, amely elutasítja Róma fennhatóságát. Ugyancsak lehetségesnek tartják, hogy a titkos bíboros nem más, mint Stanislaw Dziwisz püspök. Ő volt a pápa egyik leghűségesebb kísérője. -->