Benénél csak adat a hatvan év

[caption id="" align="alignleft" width="284"] Lamperth Mónika belügyminiszter nyugállományú alezredessé léptette elő az ünnepeltet születésnapján
[/caption]Hat évtizedbe sok minden belefér, ám kizárólag a legnagyobbaknak adatik meg, hogy az idő múlásától függetlenül örökifjak maradhassanak. Mondjuk egy-egy zseniális megmozdulásuk jóvoltából.

Bene Ferenc például azért „Ferike” ma is, mert volt ugyebár az a frenetikus cselsorozattal indított gól a brazilok ellen 1966-ban a világbajnokságon, s persze előtte a Marokkónak lőtt fél tucat 1964-ben a tokiói olimpián. Ráadásul az előző példák csupán kiragadottak, nem lehetnek mások arról szólva, aki ötször volt gólkirály, akit csábított a Barcelona, az Inter, aki miatt Baróti kapitány megbontotta a legendás Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. csatársort, aki ezer és ezerféle módon képes volt gólt lőni, még a kapus által kirúgáshoz földobott labdába belepiszkálva is.

Bene Ferenc hatvanesztendős, de ez csak egy adat. Olyan, mint a lakcíme, a foglalkozása vagy éppen a klubok sora, ahol játszott – tizennégy esztendős korától a felnőttek között. A legendák nem öregszenek, és van mire szerénynek lenniük. Bene például: „Az én vagyonom az, hogy válogatott lehettem, bejártam a világot, csodás emlékeim vannak. A pénz sok mindenre jó, de higgyék el, tehetség nem vehető rajta”. 

Bene Ferenc

Született: 1944. december 17.

Klubjai: Marcali Medosz, Kaposvári Kinizsi, Újpesti Dózsa, Bp. Volán, Sepsi 78 (finn), Soroksári VOSE, Kecskeméti SC

Edzőként: Újpesti Dózsa, Vagarkameratene (norvég), Fót, László Kórház

Legjobb eredményei: Eb-bronzérmes (1964), olimpiai bajnok (1964), magyar bajnok (8-szoros), kupagyőztes (3-szoros).

Az év labdarúgója: kétszer (1964, 1969)

Válogatottság/gól: 76/36

Nb i-es mérkőzés/gól: 418/303

nemzetközi meccs/gól: 69/38