A futás is kulcsszerepet játszott az emberré válásban

[caption id="" align="alignleft" width="264"] Ma már a futás sport vagy időtöltés, de őseink számára létfontosságú volt
[/caption]Korábban a futást csupán a gyaloglás melléktermékének tartották. Amerikai kutatók nemrég újra megvizsgálták az emberi futást. Arra az eredményre jutottak, hogy a hosszú távú futás képessége nélkül nem alakulhatott volna ki az ember. Huszonhat olyan testi és élettani adottságot vettek sorra, amelyek elengedhetetlenek a hosszú távú futáshoz.

Csimpánz rokonaival összevetve az embernek rövidebb a karja, és hosszabb a lába. Az ember egyenes tartással, ruganyos vádlival és ínakkal rendelkezik. Nagyobb a farizomzata, amely törzse egyensúlyban tartásához szükséges, mikor futás közben előrehajol. Képes a vállát forgatni, és a fejét a vállától függetlenül mozgatni. Így a fej és a test föl-le ugrálását a vállával és a karjával ellensúlyozni tudja. Rövid távon számos állat, így például a ló, a kutya, az antilop fürgébb az embernél, de a főemlősök közül csupán az ember képes sokáig futni. Bármily meglepő, de hosszú távon az ember a legtöbb állatot lekörözi. Az ember őseinél kétmillió évvel ezelőtt alakult ki a hosszú távú futás képessége. Az afrikai szavannákon a kitartó futással jóval hatékonyabbá vált a vadászat és a gyűjtögetés.

A vadászok közelebb tudtak férkőzni a kiszemelt állathoz, vagy  addig üldözhették, amíg az állat ki nem fulladt. Ma már a futás csupán sport vagy kellemes időtöltés, de az ember ősei számára létfontosságú volt az életben maradáshoz. Descartes híres mondását kissé megváltoztatva: futok, tehát vagyok.