Vezettük a Fiat-modelleket: Grande Punto

Arra gondoltam, hogy amikor átveszem az új Grande Puntót, mindenképpen érdemes lesz összehasonlítani elődjével, a Puntóval. Ez a tervem azonban már az autóra vetett első pillantásnál dugába dőlt, hiszen minimális a hasonlóság a két modell között. Egyértelműen korszakváltás következett be a Fiatnál és ez a Grande Punto külsején és belsején rögtön meglátszik.

A modellnek olyan finom részletei vannak, hogy mindegyiknél érdemes egy kicsit időzni. A dinamikus vonalvezetésű első lámpák például nem az autó orrán, hanem már szinte az oldalán vannak. Az autó ék alakú, és talán ezért sugároz több energiát, mozgékonyságot, mint konkurensei. A külső tükrök figyelemre méltóak, egyedi formájuk tökéletes, emellett jó kilátást biztosítanak. Ismételten fotós kollégánk fogalmazta meg a legszemléletesebben véleményét, amikor azt mondta, könnyű fotózni a Grand Puntót, mivel nincs olyan szög, ahonnan rosszul mutatna. A design egyébként egy itáliai mester, Giorgio Giugiaro keze munkáját dicséri, aki már számos korszakalkotó formavilágú modellt hagyott az utókorra. (Többek között az Alfa Romeók születésénél is ő bábáskodott.)

Az autó beltere kategóriájához képest tágas, a hátul ülők is kényelmes elférnek, a 275 literes csomagtartóba pedig számos bőröndöt be lehet pakolni. A műszerfal kezelőszervei könnyen elérhetők, a vezető számára lényeges adatok jól láthatók. Az első ülések kiképzése, formája — hasonlóan a Bravóhoz — kiváló, az oldaltartás tökéletes, kényelmes a hosszú utakon is. A kormány fogása kellemes, a kormánymű sportos, direkt reagálású.

A fékeket szoknom kellett. Az első megállásnál majdnem lefejeltem a szélvédőt, annyira harapósak. Egy-két óra után aztán simán átálltam az új rendszerre.

És akkor jöjjön a legkellemesebb meglepetés, a motor. A tesztautó hűtőmaszkján levő rövid felirat rögtön elárulta, milyen erőforrásra számíthatunk. Egy új fejlesztésű T-JET, kis hengerűrtartalmú, turbófeltöltéses benzinmotor várta, hogy megnézzük, mire is képes. A gyári adatok szerint 120 lóerővel, 206 Newtonméter csúcsnyomatékkal és 6,6 literes átlagfogyasztással rendelkezik. 8,9 másodperc alatt gyorsul fel nulláról százra, végsebessége pedig 195 kilométer/óra.

Nos örömmel tudatom mindenkivel, a gyári adatok, egy kivételtől eltekintve, helytállóak. (Na jó, a végsebességet nem próbáltuk ki.) A fogyasztás nálunk a városban 6 liter körül, míg lakott területen kívül 5,5 liter körül mozgott. A fedélzeti számítógép szerint csak akkor kúsztunk 6,5 liter fölé, amikor már nagyon „büntettük” az autót. Ha legutóbb a Bravo-teszt során azt írtam, hogy az ülésbe préselődtünk kigyorsításkor, akkor itt egyenesen eggyé is váltunk vele. A váltó sem okozott csalódást, bár az útja egy kicsit rövid, mégis a szerkezet a legtöbb fokozatba magától beletalál, és bírja a gyors váltásokat.

A Grande Puntónál ügyeltek a biztonságra is, az EuroNCAP töréstesztjén ötcsillagos minősítést kapott, tehát itt sem találhatunk fogást rajta.

A Giugiaro-design, a megnövelt méretek, a jól eltalált műszerek, a barátságos beltér, a kiváló motor mind-mind arról árulkodnak, hogy a kategória új királya megérkezett. És a Grande Punto várhatóan tartósan ül majd trónján.