2024.07.10. 09:32
A történelem sodrában
Az 1980-as, moszkvai olimpiára a magyar női kézilabda-válogatott dobogós esélyekkel vágott neki. Klasszisok sora alkotta a nemzeti csapatot Sterbinszky Amáliával, Gódornéval, Angyal Évával, de ott volt Csíkné, Csajbókné, Berzsenyi is. No és persze ne feledkezzünk meg a Békés megyei kötődésű játékosokról sem: Csulikné Bozó Éváról vagy Bonyhádi Kláráról. A szövetségi kapitányi tisztet az egykori békéscsabai edző, Lele Mihály töltötte be.
A csapat végül a negyedik helyen végzett, ami kétségkívül komoly csalódást jelentett. Ám az okokról nemigen beszéltek sem akkor, sem később. Többen a szakvezető személyében látták a probléma okát (szívesebben láttak volna mást Lele helyében, az olimpia után mennie is kellett), míg mások inkább néhány játékos hozzáállását, a mérkőzésekre való készülését tartották nem megfelelőnek. Gyorsan hozzáteszem: még véletlenül sem a békéscsabaiakat illeti a kritika.
Az olimpiai tornán hat ország csapata vett részt, az együttesek körmérkőzéses rendszerben döntötték el a helyezéseket. Döbbenetes, de hiába is keresnénk a jelen kor világatlaszaiban az egykori ellenfeleink nevét. A történelem elsodorta őket. Hiszen már régen nem létezik a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, nincs Csehszlovákia, de még Jugoszlávia sem. Sőt a Kongói Népköztársaságnak sem ez a neve 1992-től, miként Magyarország sem népköztársaság évtizedek óta.
Az olimpiát különben a szovjetek nyerték az ekkor nagyon megerősödő jugoszlávok előtt, a bronzot pedig a világbajnoki címvédő NDK kaparintotta meg. Mi negyedikként zártunk.
