Idő kellett, amíg az újítások kamatoztak Szeghalmon

A több poszton megerősített sárrétiek sokáig keresgélték a helyes utat, de csak az idény utolsó harmadában nyújtották azt, amit keretük alapján joggal várhattak el szurkolóik.
– Vegyes képet mutatott az őszi szereplésünk, alapvetően nem vagyunk elégedettek, hiszen elvárható lett volna, hogy több pontot gyűjtsünk – mondta elöljáróban Oláh Ferenc. – Konkrét célkitűzés nem lett megfogalmazva a vezetőség felől, persze azért ők is kicsivel jobb szereplésben reménykedtek. A magam részéről nem feltétlenül pontokban gondolkodtam, hanem inkább csapatépítésben, játékfilozófia kialakításában.
A tréner tisztában volt vele, hogy ez a folyamat hosszabb időt vesz majd igénybe. Új edzőként magának is meg kellett ismernie a körülményeket, a játékosokat, a bennük rejlő potenciált, ami nem ment egyik napról a másikra.
– Az utunkat nehezítette, hogy belekerültünk egy negatív spirálba, ebben az időszakban a jó játék ellenére sem sikerült pontot szerezni, ami megtépázta a csapat önbizalmát is. Pozitívum, hogy a vezetőség mindvégig éreztette, hogy a csapat és a stáb mellett áll. Láthatták és érzékelhették, hogy minden edzésen becsületesen dolgozunk, igyekszünk kilábalni a hullámvölgyből, ami végül meg is történt. Az őszi szezon utolsó harmada már egészen jól sikerült, az utolsó találkozókon már azt a képet mutatta a csapat, ami nagyjából elvárható tőle – fogalmazott a szakvezető, aki meg van róla győződve, hogy a remek finis és a szerencsefaktor pálfordulása a befektetett munka, a hit és a csapategység számlájára írható, hogy a szerencsefaktor megfordult.
Az idény szélsőségeiről így beszélt:
– Negatívum, hogy a bajnokság első szakaszában sok gólt kaptunk, és rengeteg helyzetet kihagytunk. Ezeknek a problémáknak összetett okai vannak, pozitívum ugyanakkor, hogy a begyakorolt futballunk a kívülállók szerint is látszódik a csapaton és a megkezdett utunkról nem tértünk le, hittünk abban, amit csinálunk. Ezen felül elértük, hogy a gárda két játékrendszerben és több felállási formában is képes futballozni, szerintem ez néhány hónap alatt nem rossz teljesítmény.
Oláh Ferenc szerint több emlékezetes pillanata is volt a szezonnak. Az élre a Gyula elleni két találkozót helyezte, ahol a szülővárosa képviselői ellen kellett felkészítenie csapatát, ami a számára különleges és felemelő érzés volt. Sajnálatát fejezte ki viszont, amiért csupán tíz együttes alkotja a mezőnyt, szerinte ugyanis az igazi a 16 csapatos pontvadászat lenne.
– Két részre oszlott a bajnoki mezőny, az első öt gárda valószínűleg marad is az élmezőnyben, esetleg a pozíciók cserélődhetnek fel. A Gyula a lehetőségeit és játékoskeretét figyelembe véve kiemelkedik a bajnokságból, ellenük a pontszerzés is bravúrnak számít, a többieket azért el lehet kapni, ha jó napot fog ki ellenfelük valaki. Öröm, hogy viszonylag sok fiatal alkotja a csapatokat, ez mondjuk leginkább a mezőny második felében elhelyezkedő gárdákra jellemző. Persze az Előre kivétel ez alól, bár náluk nem lehet tudni, milyen aktuális felállásban állnak ki a visszajátszók miatt. Jobb lenne, ha állandó keretük lenne, de igyekszünk ehhez alkalmazkodni – így az edző, aki január 22-én lát munkához csapatával, amely természetesen ott volt hétvégén a hazai rendezésű vármegyei teremkupa selejtezőjében.

Házi góllövőlista
4 gólos: Darányi Dávid, Mészáros Máté József
3 gólos: Kiss László Dávid
2 gólos: Komódi Balázs, László Levente
1 gólos: Csikós László, Kardos Ferenc Gergő, Marton Lajos, Polonio-Guerreiro Joao, Radics Dávid, Takács János Dávid