Varga Tamás: a vízilabdának nem akarok hátat fordítani

– Alessandro Campagna, az olasz válogatott szövetségi kapitánya mondta a filmben, hogy egyszer nyerni olimpiát óriási dolog, kétszer sporttörténelem, háromszor pedig az ember legendává válik. Varga Tamás „csak” kétszer nyert olimpiát, de ön is ott szerepel a magyar vízilabda legendái között…

– Ezt döntsék el a szurkolók. Büszke vagyok minden címemre, így a 2003-ban Barcelonában megnyert világbajnoki aranyamra is, ami nekem az első ilyen színű érmem volt a felnőtt-válogatottban. Nem az volt első világeseményem, mert már 1993-ban is benne voltam a Horkai György által irányított válogatottban. És persze különösen büszke vagyok a 2004-es athéni Központi Olimpiai Uszodában megszerzett olimpiai aranyéremre. A döntőben a szerbeknek gólt is szereztem, aki erre tette fel az életét, ennél nagyobb élmény nem adódhat.

– Akkor még csak sejteni lehetett, hogy Varga Tamásnak nem az athéni lesz az egyetlen olimpiai aranya.

– Pekingben már harminckét, harmincnégy éves volt a csapat gerince, de ugyanolyan motiváltan és elánnal álltunk oda ahhoz az olimpiához. Abban a pillanatban, amikor ezeket a trófeákat megnyered, tényleg nem fogod fel, hogy igazából mi is történt. Aztán ahogy telik az idő, ahogy a gyermekeim és a körülöttem álló emberek A Nemzet Aranyai film után is megszorítják a kezemet és azt mondják, hogy milyen jó volt a film, akkor éli át az ember igazán, hogy ez egy óriási dolog.

– Mennyire szólítja meg a film a fiatalokat?

– Ez egy jó kérdés. Nagyon sok mondandója van. Azt gondolom, hogy az alkotás a bajtársiasságról, a kitartásról, az egymás iránti tiszteletről, a sportágunk iránti alázatról és az egymás iránti szeretetről is szól. Hogy történt bármi az együtt eltöltött kinek nyolc, kinek tizenkét, tizenhat év alatt, mi mindig meg tudtunk újulni, tudtunk új színt belevinni és tudtunk nyerni. Ez a film a visszajelzések alapján óriási löketet ad azoknak a vízilabdázó gyerekeknek is. Láthatják, honnan hová el lehet jutni és talán kétszer akkora elánnal mennek le az uszodába. Jó, hogy ez a film elkészült, mert picikét a mai magyar utánpótlásban felkavarja a vizet és hátha minél többen több gyerek elkezd vízilabdázni.

– A vízilabdától a pályafutása befejezése után sem távolodott el, sőt, edzőként tavalyelőtt a junior női válogatottal világbajnoki bronzérmet szerzett. Van-e olyan elképzelése, hogy egyszer a magyar felnőtt férfiválogatott kispadjára is leüljön?

– Öt éve dolgozom a szegedi vízilabdában, de mostanában váltás történik az életemben. A női csapatnál egy időre befejezem és más irányba is próbálok elmenni, de a vízilabdának nem akarok hátat fordítani, szeretnék gyerekekkel foglalkozni. Kipróbáltam magam utánpótlás és felnőttszinten is a női oldalon, de a fiúcsapatoknál is. Szeretnék újra fiúcsapattal az utánpótlásban dolgozni. Ha erre lesz lehetőségem az elkövetkezendő időszakban, ha nem, akkor kis pausa következik. Van egy olyan szegmense az életemnek, amit már régóta szerettem volna kipróbálni. Emellé még belefér a vízilabda, ha lesz olyan lehetőségem, ami érdekel, de nem mindenáron.