A rendezőnek is több meglepetéssel szolgált a pólós sikercsapat

– Meglepte, hogy alig több mint két héttel a film bemutatója után Magyarországon A Nemzet aranyai a legnézettebb mozifilm?

– Az elmúlt héten biztosan negyvenötezer fölötti a nézettség, ami nagyon nagy dolog, mert ez mégis csak egy sportdokumentumfilm, bár én inkább mozifilmnek mondanám. Bár nyilván az ember jó sorsot kíván a filmjének, ez engem is meglepett.

– Nem ez az egyetlen olyan sport témájú alkotás, amelyben szerepet vállalt, hiszen 2006-ban a Szabadság, szerelem című nagy sikerű filmben producerként már dolgozott. A sport, a vízilabda iránti érdeklődésének van része abban, hogy egykor pólózott?

– Az, hogy én egyáltalán ezzel a témával foglalkozom és ez engem izgat, hogy meg akartam csinálni, az alapja az, hogy 1976-ban az édesapám levitt a KSI-be és elkezdtem vízilabdázni. Bár nem lettem komoly vízilabdázó és nem is ragadtam ott csak egy ideig, de, egyértelműen ez volt az alap. Megszerettem a közeget, és ez indított el ezen az úton, az érdeklődés innen ered. Az más kérdés, hogy a fiúk voltak olyan kedvesek, hogy 2000-ben megnyerték a sydney-i olimpiát és ez volt az igazi indítóerő arra, hogy megcsináljuk ezt a filmet.

– Miért éppen most filmesítette meg a legendás sikercsapat történetét?

– Nehéz erre jól válaszolni. Az az igazság, hogy előbb kellett volna befejeznem. Tudjuk, hogy miért, mert akkor egyvalakinek a jelenléte nem hiányozna a filmből.

– Benedek Tibor…

– Igen. Az elvesztése adta az utolsó löketet arra, rúgott fenékbe, hogy tessék most már ezt befejezni. 2000-től 2003-ig folyamatosan nagyon sokat dolgoztam a csapattal, negyven-negyvenöt órányi anyagot rögzítettem, majd az élet elsodort másfelé, és minden más feladatom volt, például a Szabadság, szerelem.

– Mennyire álltak könnyen kötélnek a játékosok? Vannak olyan személyiségek a csapatban, akik kevésbé szeretnek szerepelni.

– Amikor a kétezres évek elején elkezdhettem ezt csinálni, akkor nem a játékosokon múlott, hanem azon, hogy a Dr. Kemény Dénes megengedte, hogy lemenjek az edzésekre. Amikor eldöntöttük, hogy Benedek Tibor elvesztése után 2021 márciusától befejezzük a filmet, a játékosok összedugták a fejüket és nem nagyon volt ellenállás. Amikor a szándékomat előre közöltem, hogy a témával foglalkozni akarok, viszonylag könnyen jutottam előre és egyöntetű igent mondtak.

– Volt-e olyan történet, amit a játékosok elmondtak, ám önnek meglepetéssel szolgált, új volt?

– Több minden, ami adódik abból is, hogy mindenütt nem lehettem ott, minden momentumról nem tudhattam. Az egyik ilyen például, amikor a 2008-as pekingi olimpián – mondjuk ez a filmbe pont nem került bele – Benedek Tibor meghúzta a lábát és hogy néhányan lázasak lettek, úgy készültek az utolsó néhány mérkőzésre és a döntőre. Vagy az, hogy ugyanezen az olimpián a Kis Gábornak az volt a dilije, hogy sajtburgert evett folyamatosan, mert abban hitt, hogy azzal készül jól fel a meccsekre. Ezek is olyan színfoltok, melyekről nem tudtam, ahogy arról sem, hogy 2003-ban a barcelonai világbajnokság előtt a dr. Molnár Tamás és a Benedek Tibi között volt egy beszélgetés a Dénessel kapcsolatban (a korábban négy aranyat nyerő csapat Budapesten elveszítette az Eb-t, „csak” bronzérmet szerzett, és a szövetségi kapitány egyre türelmetlenebb lett), a hogyan továbbról, ami engem meglepett, erről nem tudtam.

– Forgat e a fejében újabb sporttémájú filmet?

– Sporttémájút egyelőre nem, de más egyéb tervek vannak, de az még nem publikus.