Kondorosi fiatalok is szurkoltak a magyaroknak a stockholmi arénában

A tavalyi, hazai rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokság hatása alatt találták ki a fiatalok , hogy ott lesznek a 2023-as világbajnokságon is, melyet lengyel-svéd közös rendezésben bonyolítottak le. Bíztak abban, hogy a magyarok akár Krakkóban, akár Katowicében lépnek pályára, kocsival, egy pár napos kirándulással egybekötve szurkolhatnak egy-két mérkőzésen.

– Mivel tudtuk, hogy elfoglaltságaink miatt nem szánhatunk erre három napnál többet, utánanéztünk, hogy a döntőre milyen jegyárral kell számolni. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a négy mérkőzést fejenként 55 ezer forintból megússzuk, „hátizsákos” repjegyet meg találtunk oda-vissza 15 ezer forintért – ecsetelte Kasnyik Márton –. Azonnal vettünk is négy jegyet a döntő napjára, ahol láthatjuk a világ legjobb csapatait, köztük előzetes latolgatásunk alapján honfitársainkat is.

Elektromos rollerrel is közlekedtek a svéd fővárosban

Ahogy közeledett az utazás napja, úgy nőtt az izgalom, hiszen például az egyik fiú – kis túlzással – életében most hagyta el először Kondorost, sosem járt még külföldön és repülőn sem utazott.

– Eljött a várva várt nap, szombaton délután csekkoltunk be a repülőre, és kedves ismerősökkel futottunk össze, akik, mint kiderült szintén a döntőre tartanak – mesélte Marci. – Így máris tudtuk, hogy a magyar táborban nem csak mi leszünk. Megérkezve Stockholmba gyorsvonattal jutottunk a város centrumába. Onnan metróra szálltunk, hogy eljussunk a szállásunkig, amit Airbnb-n online foglaltunk magunknak két éjszakra egyenként 25 ezer forintért. Az apartmanunk a metrómegállótól két percre volt gyalog, a stadiontól 15 percre.

Az éttermek jó része 11-kor bezárt, így csak egy kocsmai kajában reménykedhettek. A sokadik kocsmába sikerült bejutniuk, mert addig mindenhol telt házzal találkoztak.

–  Meglepődtünk, amikor egy rendőrnővel találkoztunk a bejáratnál, aki kedvesen azt tudakolta: Ugye, elmúltak 20 évesek? Ha van nálunk valami ital azt, ki kell dobnunk vagy meg kell innunk, mielőtt bemegyünk – ecsetelte Istenes László. – A hölgy azt is kérdezte, honnan jöttünk, mi járatban vagyunk errefelé. Amikor elmondtuk, hogy a kézivébére jöttünk, felcsillant a szeme, jó szurkolást kívánt vasárnapra, és az ajtót kitárva, széles mosollyal beengedett minket. Megmozdulni sem tudtunk a földszinti három teremben és a pub két pincéje is tömve volt emberekkel. Állva fogyasztottuk italainkat, és jó 15 perc után szólt a pincér, hogy ha le szeretnénk ülni, van asztal.

Kasnyik Gergő elmondta, látszódott, kik a hely törzsvendégei, kik a külföldiek, hiszen a helyiek a telefonjaikat elő sem vették, csak beszélgettek, már ha hallották egymást. A kondorosiak is felvették a ritmust, a hangos zene, a nagy hangzavar ellenére is próbáltak svédül tanulni, keverték az angollal.

Gröndahl szemrebbenés nélkül nekik adta a mezét

Vasárnap reggel a boltban – már a svéd kiejtésükkel – keresték a helyi finomságokat. Végül kolbászok, virslik és helyi kenyérfélék nyerték el a tetszésüket, ezeket különleges szószokkal kísérték le a szálláson. Aztán irány a vébé helyszíne.

– A mérkőzéseket egy teljesen fedhető futballstadionban rendezték – emelte ki Kasnyik Marci – A pálya egyik felén kézilabda-arénát alakítottak ki mobil lelátóval keresztezve (mi is itt ültünk) a másik oldalon volt a szurkolói zóna és a büfé. Beérve a stadionba, egyből siettünk a helyünkre, hiszen a német és a norvég himnuszok már elhangzottak. A két csapat az 5. helyért csapott össze. Amikor megvettük a jegyet, azt gondoltuk, hogy alig látunk majd valamit, de a székeinket elfoglalva megállapítottuk, nem is vagyunk olyan rossz helyen. Nagyon izgalmas mérkőzés volt, amit végül a németek nyertek meg. A találkozó végén a pálya széléhez mentünk, ahova jöttek a játékosok dedikálni, fényképet készíteni, így kapva az alkalmon Gröndahlnak, a norvég jobbszélsőnek elkértük a mezét, és meglepetésünkre, szemrebbenés nélkül ide is adta.

– A magyarok közben már megérkeztek melegíteni, és amikor a jegyzőkönyvbe beírt keretből kimaradt játékosokkal, Leimeter Csabával, Palasics Kristóffal és Kovacsics Péterrel a lelátón találkoztunk, teljesen közvetlenül beszélgettek velünk. Még egy közös fotóra is odaálltak a Kondoros zászló mögé – ecsetelte Istenes László. – A zászlót Paulik Pista, az egykori remek kondorosi kézlabdakapustól kaptuk a szurkoláshoz. Soha nem voltunk még magyar válogatott mérkőzésen, így jó érzéssel töltött el bennünket, hogy ott lehetünk az Egyiptom elleni meccsen. A mérkőzést rosszul kezdtük, azonban felzárkóztunk. Minden magyar gólnál lobogott a zászló, és buzdítottuk a csapatot honfitársainkkal együtt.

A rendes játékidő vége körömrágósra alakult, döntetlen lett. A első hosszabbítás vége is. Már nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, teljesen más lehetett otthon, a tévé előtt nézni és más ott, helyben átélni. Következett még kétszer öt perc hosszabbítás. A fiúk már több mint 70 perce játszottak, de kellett még energia. Végül az azonban az egyiptomiak az utolsó másfél percben megszerezték a győzelmet, ezzel a hetedik helyet. Mi egymásra néztünk, és nem keserűség volt bennünk, hanem öröm, hogy láttuk a mieinket játszani, és elérték a célt, az olimpiai selejtezőre bejutást. Ez akkora élményt okozott, hogy el sem lehet mondani. A meccs után lementünk a játéktérhez, hátha újabb ereklyével gazdagodhatunk. Magyar mezt nem tudtunk szerezni, de a Veszprém játékosáét, El Deraa-ét megkaparintottuk.

Világsztárokkal közösen fotózkodtak az arénában

A kondorosi fiatalok a következő találkozó előtt hosszú sorokat kivárva jutottak vacsorához és frissítőkhöz, ezeket már a bronzmeccs alatt, a svéd-spanyol alatt fogyasztották el.

– A hazaiak elképesztő hangulatot teremtettek az arénában, ahol – mint kiderült – közel húszezren voltunk – ecsetelte Csontos Anasztázia. – A dán és norvég szurkolók is úgy buzdították a svédeket, mintha saját nemzetükért szurkolnának. Átvettük a rigmusaikat, tapsoltunk, de a spanyol góloknak is örültünk. A félidőben a svédek fordulhattak előnnyel, azonban a második félidei gyors spanyol rohamnak köszönhetően az ibériaiak nyerték a mérkőzést. Nagy volt a csalódottság az arénában, csupán a maroknyi spanyol tábor örült az eredménynek.

– A dán-francia döntő előtt a csalódott svéd szurkolók jó része már hazament, de így is óriási maradt a hangulat az arénában. Iramos meccset élvezhettünk – hangsúlyozta Kasnyik Marci. – A dánok az elején elhúztak, de zárkóztak a franciák, ugyanakkor a második félidőben az északiakon már nem találtak fogást, így Dánia lett a világbajnok. Megvártuk a díjátadást, jó volt átélni az ünneplést. Ezt követően a francia, spanyol, dán játékosok a gyermekeikkel ott játszottak a küzdőtéren, megható volt, ahogy egy francia kislány vigasztalta apukáját. A gyűjteményünk végül érdekes módon egy rövidgatyával bővült, így lett teljes. A szintén Veszprémben játszó francia irányítótól, Kentin Mahétól kaptunk. Kiérve az arénából döbbentünk rá, hogy fél tizenkettőt mutat az óra. Hétfőn a maradék időnkben megnéztük Stockholm gyönyörű belvárosát és a királyi palotát.

A kondorosi fiatalok elmondták, a három nap alatt új élményekkel gazdagodtak, ezeket életük végéig nem felejtik el. Közben már készülnek a jövő évi, németországi Európa-bajnokságra, hogy ott is a magyar csapatnak szurkolhassanak, a viadalt pedig egy újabb kirándulással kössék össze.