Kötetlen beszélgetés Salla Karhuval, a Békéscsaba finn játékosával

A Békéscsabai Finn-Magyar Baráti Kör szervezésében megrendezett közönségtalálkozón a vendégeket Lupták Zoltán, korábban Finnországban is dolgozó diplomata, a Békéscsabai Magyar-Finn Baráti Kör elnöke, Koszecz Sándor, a Kollabor vezetője, Szigeti Csaba, a békéscsabai polgármesteri hivatal oktatási, közművelődési és sport osztályának vezetője és Borbola István, a Békéscsabai RSE operatív igazgatója köszöntötte.

 Az első pillanatoktól kezdve nagyon pozitív élményeim voltak Békéscsabán, mindenki nagyon kedvesen fogadott – kezdte a korábban csak Finnországban, legutoljára az LP Kangasalában játszó játékos.

A röplabdát barátai révén szerette meg, de a szülei is biztatták, hogy több sportágat próbáljon ki, így a röplabdát is, amit nyolc-kilenc éves korában kezdett el, és ami rövid időn belül nagyon megtetszett neki.

Talán elsőre furcsának tűnhet, de Salla szülei Finnországban epertermesztéssel foglalkoznak.

– A gyümölcs termesztését üvegházban tudják megoldani – mondta a sportoló, aki aktív pályafutása befejezése után inkább gazdasági területen dolgozna majd a legszívesebben. – Azért az epertermesztést sem vetettem el teljesen, viszont egyelőre még a röplabdára koncentrálok – jegyezte meg mosolyogva.

Finnországot egyes felmérések szerint a világ legboldogabb nemzetei között tartják számon, vajon miért?

– A finn táj, az erdőségek, a környezet is nagy hatással lehet a finnekre, ami csökkenti a stresszt – mondta Salla. – Azt örömmel láttam, hogy Békés megye is milyen szép természeti adottságokkal rendelkezik. Egyébként Finnországban sokan foglalkoznak vadászattal. Két bátyám is van, mindketten vadásznak. Amíg a fiúk vadásznak, a lányok elkészítik a vadételeket…

A sportra rátérve megtudhattuk, hogy a jégkorong mellett Finnországban a foci a legnépszerűbb, a röplabda-mérkőzéseken olyan háromszázan szoktak szurkolni, nem ez a legnépszerűbb sportág.

Elhangzott a kérdés, hogy meddig tervez lenni Békéscsabán?

– Szívesen maradok Magyarországon, de még nem tudom, hogyan alakul a sorsom – válaszolta.

Salla Karhu beszélt a békéscsabai röplabdacsapat híres, nagyszámú, lelkes közönségéről is.

– Vannak olyan pillanatok, amikor annyira a játékra összpontosítok, hogy nem látok, és nem hallok, de egyébként nagyon jó az a hangulat, amit a nézők teremtenek. Jó érzés, hogy az idegenbeli meccsekre is elkísérnek bennünket.

A csapaton belüli személyes kapcsolatokról megjegyezte, hogy talán a külföldi játékosokkal a legszorosabb a viszony.

– A legjobban talán az Anasztaszija Kornyijenkóval értem meg magam, de a magyarokkal is kitűnő a kapcsolat, ha bárkitől bármilyen segítséget kérnék, érzem, hogy megkapnám.

Salláról megtudhattuk még, hogy szabadidejében szívesen megy fürdőbe, mint finn, ő is szereti a szaunát (melyik finn nem? – a szerző) és fest is.

Beleillik a csapatba

A találkozón Borbola István, a BRSE operatív igazgatója elmondta, hogy amikor új csapatot építenek, olyan játékosokat keresnek, akik a klubban dolgozókra, játszókra jellemző elhivatottságot is a magukévá tudják tenni.

– Hisznek a munkánk minőségében, hiszen értéket csak munkával tudunk teremteni. Így választottuk ki Salla Karhut is, aki abszolút beleillik a csapatba.

Szigeti Csaba, a békéscsabai polgármesteri hivatal oktatási, közművelődési és sport osztályának vezetője, a Békéscsaba és a Finnország közötti sportkapcsolatról beszélt, megemlítve Mikkelit, amely 1981-ben lett Békéscsaba testvérvárosa, ahol több csabai labdarúgó, először Királyvári Károly, majd Gruborovics Tibor is megfordult a városban (utóbbi le is telepedett Finnországban).