Shotokan

2020.11.02. 18:41

Az Egyesült Államok is képviseltette magát a csabai edzőtáborban

Az AJKA Shotokan Karate Szövetség minden év októberében Békéscsabán tartja őszi nemzetközi edzőtáborát a vívócsarnokban. A házigazda a békéscsabai József Attila Lakótelepi Tömegsport Egyesület sótókankarate-szakosztálya, amelyet Farkas András hétdanos mester vezet. A tábort idén az Amerikai Egyesült Államokból érkező vendégek tették nemzetközivé.

Verasztó Lajos

Az idei békéscsabai tábor vezetője szenszei Sáfár László IX. danos mester volt – azaz most már X. danos! Ugyanis az American JKA Karate Szövetség éppen a tábor ideje alatt adományozta a nyolcvannégy esztendős szenszeinek, karatenagymesternek ezt a magas fokozatot. Vele beszélgettünk a karatéról, a koronavírus-járványról, az élet dolgairól.

– Miként élte meg a járvány időszakát?

– Ez egy szerencsétlen helyzet. Ezt meg kell állítani, hiszen mindennek mennie kell tovább. Az élet nem állhat meg! Mi nem álltunk meg emiatt, még lélegzetvételnyire sem, nem lehet bezárkózni és elzárkózni a világtól. Mindenki­ azon dolgozik, hogy a gazdaság ne álljon meg. A karate része az életnek, a tanítók, a fekete övesek életének, mint az evés, az ivás és a többi dolog.

– Hogyan érintette az AJKA szervezetét a koronavírus- járvány?

– Nagyon nehezen tudunk csak dolgozni. Amerikában például bezártak a tornatermek, szabadtéren edzenek sokan. Magyarországon még viszonylag szerencsés a helyzet, mert vannak még nyitva tartó termek. Viszont mindent megpróbálunk, tesszük, amit tenni tudunk. Van egy mondás: ha megvan az akarat, megvan a lehetőség. Megmagyarázni mindent meg lehet, de egy problémát sem oldott még meg csak a magyarázat.

Sáfár László nagymester nyolcvannégy évesen is aktívan dolgozik és még ebben az évben szeretné kiadni a karatéról írt könyvét.

– Így ránézésre a létszám nem sokkal kevesebb, mint korábban, és a zömük fekete öves. Nekik volt meghirdetve, vagy ők a legelhivatottabbak?

– Ők értik meg leginkább, mit kell tenni. Sok színes öves fél a vírustól, féltik a gyerekeket a tábortól, én megértem. De akik itt vannak, ezen túl vannak, Ők a „kemény mag”! Hárman az USA-ból jöttek. Két tesztet kellett csináltatniuk, vizsgálaton mentek át, és mégis itt vannak velünk. Hisznek abban, hisszük, hogy ezt a vírust le tudjuk győzni. Erősek vagyunk, túléltük a két világháborút, Trianont, de mégis itt vagyunk.

– Feltűnt, hogy a páros küzdelmi gyakorlatoknál a támadások a levegőben történtek, s a védések és visszatámadások szintén. Az egészségvédelem miatt van ez így?

– Igen, hiszen megteszünk minden óvintézkedést az egészség megóvása érdekében. Fontos a távolságtartás, így nincs érintkezés.

– Mi a mostani békéscsabai tábor fő profilja?

– Két téma a tábor fő anyaga. Az egyik az izomdinamika kérdése, vagyis a hirtelen mozgás, a megfeszülés az adott pillanatban ennek a dinamikának a függvénye, ezt fejlesztettük. A másik az izomszorítás és -lazítás.

– A tábor övvizsgával zárul, mint a korábbi években. Itt danra vizsgáznak majd? Mennyire sikerült ilyen körülmények között a felkészülés a vizsgára?

– A felkészülés nem két napig vagy egy hétig tart. Magas fokozatra legalább hat hónapos munka a szükséges, és az oktató felelőssége, hogy megtanítsa azt, ami erre a vizsgára szükséges. Tréfásan azzal szoktam buzdítani a vizsgázókat, hogy „aki megbukik, azt megölöm! Ne okozzatok csalódást!” Én szigorú vizsgáztató vagyok. Engem is bánt, ha valaki megbukik, mert én nem ezt akarom. Nagy örömet jelent számomra, ha együtt tudjuk ünnepelni a sikert!

– Végezetül milyen tervei vannak még erre az évre?

– Írtam egy nagyon fontos könyvet a karatéról! Folyamatban van a kiadása, már majdnem teljesen készen van. Minden benne lesz, amit a karatéról tudni kell. Lefordítják majd magyar nyelvre is, és kiadjuk itthon is. Mind a huszonnégy befejezett fejezet technikai elemekről szól, a fordulásos, a dinamikus erőről, a rúgástechnikákról, a blokkolásokról. Lesz benne néhány régi történet, ami velem történt meg az elmúlt évtizedek alatt. Negyvenöt éve írom ezt a könyvet, nem egyszerű dolog, ez az életem összegzése is. Állandóan csiszolom. Mondták is a tanítványaim tréfásan: Szenszei, ne vegye kezébe a kéziratot, mert mindig változtat majd benne valamit!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában