A sört még elhozza majd Orosházára Zubai Szabolcs

– Május 5-én született meg a második kislánya, Zara. Milyen érzés kétgyermekes édesapának lenni?

– Nagyon jó, már kezdjük megszokni a jelenlétét. Nagyon jó kislány, a kezdeti kétóránkénti ébredés után most már csak háromóránként jelzi az igényeit.

– Sokat gondolkodott mire eldöntötte, hogy visszavonul?

– Már korábban érlelődött bennem. Olyan élethelyzet állt elő, ami miatt már nehezen megoldható az edzések látogatása. Igaz, Orosházán hetente csak egy edzésem volt, de így is délután háromkor kellett elmennem itthonról, és csak este kilenckor értem haza. A páromnak Budapesten van a könyvelőirodája, de itt építkezünk, s majd a nyáron vesszük birtokba az új házunkat. Nehéz döntés volt, hiszen hosszú éveken keresztül kézilabdáztam, ám úgy mégis csak könnyebb, hogy helyette egy sokkal jobb, a család kerül előtérbe. Persze, húsz évig a kézilabda töltötte ki a mindennapjaimat, és bizony hagy maga mögött némi űrt. Kell egy kis idő, mire ezt megszokom.

– Mezőkövesden kezdett el kézilabdázni, de már tizenhat éves korában Dunaújvárosba került, egy fiatal, tehetséges játékosokból álló csapatba. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?

– Meghatározó időszak volt az életemben, Imre Vilmos edző keze alatt nőttem fel, és olyan társakkal játszottam együtt, mint a kiváló kapus, Mikler Roland, a gyors szélső, Iváncsik Tamás és még sorolhatnám. Az ott tapasztalt hozzáállás, szellemiség belénk ivódott egy életen át.

– Szegeden tíz évet húzott le, ahol 2014-ben EHF-kupát, két éve bajnoki aranyat nyert. Melyik eredményt tartja az értékesebbnek?

– Mindkettő nagyon értékes, de én egy harmadik sikerre, a válogatottal a londoni olimpián elért negyedik helyre vagyok a legbüszkébb. Az országot képviseltük, tízmillió embernek próbáltunk örömet szerezni. A legfélelmetesebb emlék az Izland elleni többszöri hosszabbításos mérkőzés, a legfájóbb a következő, svédekkel szembeni vereség. Egy napon belül lekerültünk a magaslatról a pokolba, ám ezért szép a sport, mert ilyen történéseket kell feldolgozni. Boldog vagyok, hogy eljuthattam az olimpiára, ahol olyan és annyi világnagysággal találkoztam, mint a világ- vagy Európa-bajnokságokon soha. Erről álmodoztam már gyerekkoromban is, amikor állandóan néztem a sportközvetítéseket. Úszó szerettem volna lenni, Darnyi Tamás volt a példaképem, ám nem voltam olyan jó, édesanyám ugyanakkor kézilabdázott, és ennél a sportágnál maradtam.

– Két évre szerződött Orosházára, hogyan összegezné ezt az időszakot?

– Jó közegbe kerültem, bár az kicsit furcsa volt, hogy az első évemben az NB I. B-ben kellett szerepelnünk. Élveztem a játékot, csak amiatt vagyok csalódott, hogy közbejött a járvány, és nem tudtuk befejezni a bajnokságot, pedig biztos vagyok benne, hogy a pályán is benn maradtunk volna. Mindent köszönök a társaknak, a vezetőknek és a szurkolóknak is!

– Eljön elbúcsúzni Orosházára a társaktól, a szurkolóktól?

– A sört még el kell vinnem a fiúknak, és bízom benne, hogy lesz lehetőségem elköszönni a szurkolóktól is!

Zubai Szabolcs névjegye

Született: 1984. március 31., Mezőkövesd

Klubjai: Mezőkövesdi KC (1997–1998), Elektromos SE (1998–2000), Dunaferr SE (2000–2008), Mol-Pick Szeged (2008–2018), Orosházi FKSE-Linamar (2018–2020)

Válogatottsága/góljai száma: 211/308

Első válogatottsága: 2004. december 27., Zlín (Szlovákia 31–32)

Utolsó válogatottsága: 2017. január 24., Albertville (Norvégia 28–31, vb)

Kiemelkedő eredményei: olimpiai 4. (2012), világbajnoki 6. (2009), világbajnoki 7. (2011, 2017), világbajnoki 8. (2013), Eb-8. (2008, 2012, 2014), juniorvébé-3. (2005), junior-Eb-4. (2004), ifjúsági Eb-8. (2003), EHF-kupa-győztes (2014), magyar bajnok (2018). (forrás: Nemzeti Sport)