Újabb műtárgyakkal gazdagodott Békéscsaba

A pénteken a múzeumban tartott eseményen elhangzott Gyóni Géza: Cézár, én megyek című verse. Az intézmény igazgatója, dr. Bácsmegi Gábor elmondta, hogy ezt a költő 1912-ben írta és elő is adta, ami miatt elbocsátották munkahelyéről. Bár korábban ellenezte a háborút, 1914-ben lelkesedett érte, és részt is vett az első világháborúban. Hamar orosz hadifogságba került, és 1917-ben, 33 évesen a krasznojarszki táborban vesztette életét. Halálát és temetését pedig akkor megörökítette társa, Petrányi Miklós festőművész, a rajzok pedig hazakerültek a táborból.

A magyar költészet tele van tragikus sorsokkal, amelyek például a háború miatt nem tudtak kiteljesedni – kezdte Szarvas Péter polgármester. Hozzátette, Gyóni Géza szorosan kötődik a városhoz, itt fejezte be középiskolai tanulmányait. A kultusza Békéscsabán a mai napig él, utcát neveztek el róla, illetve mellszobra is látható az Élővíz-csatorna menti szoborsétányon.

A Munkácsy Mihály Múzeum gazdag kultúrkinccsel, Gyóni Géza személyes relikviáiból is 486 tárggyal rendelkezik. Most pedig további négy rajzzal bővül ez a kollekció, és kiemelte Boda József műgyűjtő szerepét, aki önzetlen adományozóként gazdagította az intézmény gyűjteményét. Biztosította is őt arról, hogy megfelelő helyre kerültek a rajzok.

Boda József elmondta, hogy 2015-ben vásárolta az alkotásokat. Azok 1917. június 25. és 27. között készültek, egy keretben helyezték el őket. Azt nem tudni, hogy miként kerültek az orosz hadifogolytáborból haza, illetve pár évvel ezelőttig hol lapultak. Petrányi Miklós rajzaival tudósított az első világháborúról, így tudta megörökíteni Gyóni Géza halálát és temetését. Úgy véli, saját gyűjteményéből most egy még méltóbb helyre kerültek az alkotások. Az apropót az adta, hogy a békéscsabai lett idén Az év múzeuma, és hogy a költő kötődik a városhoz – a felajánlással pedig hazatért a költő.

Gyarmati Gabriella, az intézmény művészettörténésze elmondta, hogy Petrányi Miklós 1877-ben született Kassán. Pedagógusként diplomázott, majd Erdélybe, Székelyudvarhelyre került, onnan pedig Miskolcra. Főleg pedagógus volt, de képző- és iparművészeti alkotásokat is készített. Ő szintén hamar elment az első világháborúba, és gyorsan hadifogságba esett, az orosz táborban ismerte meg Gyóni Gézát. Mindketten háborúellenes nézeteket vallottak, ez is közel hozta őket egymáshoz. 

A négy, a költő halálát és temetését megörökítő rajz 1936-ban és Miskolcon került először a közönség elé. Azon a kiállításon a művész 23 alkotásával szerepelt, ezek közül húsz első világháborús eseményeket dokumentáló rajz volt. Hogy a többi sorsa mi lett, nem tudni. Gyarmati Gabriella megmutatta, hogy a négy, egy képkeretben szereplő rajz hátsó borításán egy cédula a bizonyíték arra, hogy ezek szerepeltek az 1936-os tárlaton. A művészettörténész a művekről elmondta, hogy azok képregényszerűen mesélik el Gyóni Géza halálát és temetését.