A bábfilmezés történetéről mesélt Cakó Ferenc Szarvason

Szarvason Cakó Ferenctől megtudtuk, Szabó László iparművész és bábkészítővel két évtizeden át dolgoztak együtt a Pannónia Filmstúdiónál, Európa egyik legnagyobb stúdiójában, ahol több mint 400 munkatárs és legalább 40 rendező volt. Bábfilm készítésre azonban egy 5 szobás zuglói villában rendezkedtek be. Elmondta, a bábfilmes műfaj nem egy egyszerű dolog, amihez megszállottság kell.

A szakma múltjáról kifejtette, minden abból a fajta szobrászatból indult ki, amikor az ember a saját képére próbált figurákat létrehozni valamilyen anyagból, akár sárból, agyagból, fémből, márványból, vagy épp rongyokból. Központja tehát a kezdetektől az volt, hogy próbáltak valamit megjeleníteni különböző méretekben, kicsiben, vagy épp óriásiban. Ha pedig megnézzük a régi görög-római szobrászatot, és filmeket látunk erről a korról, azokban minden szobor és minden épület fehér. Ugyanakkor ez csalóka, hiszen a maguk idejében gyakran színesek voltak. Ezek a szobrok pedig a különböző vallások miatt átkerültek a templomokba, fedett helyre, ahol megmaradt színességük. Majd furcsa módon a színes figurák később átkerültek a vásári sokadalmakba, aztán a bábos világba, ugyanis a sokadalmakon mindig voltak bábosok is a mutatványosok mellett. Innen pedig már csak egy ugrás volt a bábszínház és abból a bábfilm.

Érdekesség volt, hogy amikor elkezdték a filmezést, már egyfajta kívánalom volt a különleges, varázslatos szörnyek megjelenítése.

Lényegében kettéosztották a képmezőt, így egyrészt rohanó, riadt embereket lehetett látni, másrészt az őket üldöző ősállatot vagy szörnyet, ami egy báb volt. Ez volt a bábfilm-készítés történetének kezdete.

Cakó Ferenc elmondta, idővel viszont rájöttek arra, hogy nemcsak úgy lehet valamit filmre venni, hogy a kamerát hordozva naturális mozgást vesznek fel, hanem fel kell darabolni a mozgást egy ilyen báb jó megjelenítéséért. 

Kiemelte, máig kevesen tudják a bábfilmek készítésről, hogy a filmfelvevő tulajdonképpen egy fényképezőgép. Ezzel rögzítik darabokban a báb mozgását, azon mindig mozdítva egyet. 

Huszonnégy kocka van egy másodpercben, ezért egy 5 perces filmet például másfél hónap alatt készítenek el.

A filmezésnek azonban sok előzménye van. Mert ugyan a rendező és a tervező kitalálja, hogy milyen látványt, mesét akar a vászonra vinni, de szükség van a kivitelezőkre is a megvalósításhoz, akik a díszletet, a bábokat és a kellékeket elkészítik. Utóbbiakhoz pedig rendkívül nagy anyagismeret szükséges, hiszen tudni kell egy figurát úgy megcsinálni, hogy az mozgatható legyen. Nem kell azonban minden részének annak lennie, csupán azoknak, melyek a meséhez szükségesek. Ezek a bábok készültek fából, fémből, üvegből és mindenféle anyagból, de később még gyurmából is.

Cakó Ferenc elmondta, összehasonlítva a bábszínházi és a bábfilmes figurákat, az előbbiben egy nagy látvány tárul elénk, ahol lehet elnagyolt bábokat használni, mert a néző nem látja a közeli részeket. Ugyanakkor a filmvásznon, ahol nagyban van kivetítve például egy báb feje, ott nagyon szép figurákat kell csinálni.

Lelket varázsolnak az élettelen figurákba

Cakó Ferenc elárulta, miután elkészültek a bábfilmes figurák és a díszlet, akkor jönnek az operatőrök és a világosítók beállítani a kamerákat, valamint a fényeket. Utánuk az animátorok érkeznek – ő maga is az volt eleinte –, velük együtt pedig az a varázslatos dolog, amikor egy élettelen babába vagy figurába egy filmen keresztül lelket varázsolnak. Mindez rendkívül sok tanulmányt igényel, hiszen be kell tartani például a szüneteket a képkockák között, amihez nagy türelem kell, emellett a bábfilmkészítést nem lehet félbehagyni, hiszen amíg az ember kimegy, addig a figura elmozdul, ez pedig a filmen egy ugrásnak látszódhat. Tehát komoly odafigyelést és koncentrációt kíván.