Forogtak a fazekaskorongok az idei népművészeti táborban

Hétfőn reggel, izgalommal telve és a korongozáshoz szükséges eszközökkel a hátamon érkeztem az Orosházi utca 32. szám alá. Már tavaly nyáron eldöntöttem, hogy amint lehetőségem adódik, nemcsak megfigyelőként járom be a népművészeti tábor kincseket rejtő termeit, hanem jómagam is beállok alkotni a többiek közé.

Ott álltam hát, hétfőn a Tégla udvarán a leendő táborosokkal, akiket egytől egyig fűtött az alkotási vágy és a népművészetek iránti szeretet.

– Idén közel négyszázan jelentkeztek a Békés Megyei Népművészeti Egyesület nyári táborába. Ráadásul a nyitó héten az EFOP program részeként a mézeskalács- és a fazekastábor is díjmentesen látogatható. Mellettük indult két hímzőcsoport, egy kezdő, illetve egy a Határok nélküli néprajzi népfőiskola résztvevőivel – árulta el megnyitóbeszédében Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke.

A köszöntő után a kijelölt termünkben, a többiekkel együtt kiválasztottam a korongomat, amely alfája és omegája volt az ott töltött napjaimnak. Majd miután magam mellé tettem az eszközeimet, csodálattal néztem, ahogy Barcsay Andrea népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere, fazekas szakoktató alig egy perc alatt egy tökéletes müzlis tálat formázott az ujjai között.

– Ez lesz ezen a héten a feladat, hogy egy ilyen tálat készítsetek – hangzott el az utasítás, és már munkához is láttunk a korongokon.

Persze az első két napon főként a szimmetria megtalálása hajtott minket előre, és hogy lehetőleg ne szakadjon be, lyukadjon ki a kezünk alatt formálódó tálka. De ahogy teltek a napok és fogyott az agyagtömbünk, az edényeink is úgy lettek egyre magasabbak, formásabbak. És ha olykor el is bizonytalanodtunk abban, hogy a korong közepén megformázott hengerből lehet még valami, Hugyecz László fazekasmester azonnal megnyugtatott bennünket: Ebből? Bármi – ismételgette sokat sejtető mosollyal a száján, és ezzel mindig új lendületet adott a gyakorlásnak.

Persze egy-két hullám, egyenetlenség azután is jócskán akadt edényeinken, oktatóink mégis azzal biztattak, ez így tökéletes, csak csináljuk tovább azt, ami jól esik. Mikor pedig szakadt, tört, repedt az agyag, arra is volt pontos magyarázat: ez bizony egyszerű fizika és kémia, amit meg kell tanulnia, ki kell tapasztalnia egy fazekasnak. A hasznos tanácsoknak hála végül mind megértettük, hogy

a középpont megtalálása, a türelem, a gyengéd, óvatos mozdulatok többnyire szép edényt eredményeznek a korongon.

És hogy mit adott nekem ez a hét? Például segített megtalálni nemcsak a korong, hanem a saját középpontomat, jól, de mégsem erősen megfogni az agyagot, és ezzel egy időben elengedni a fejemben kavargó gondolatokat. Így végül pénteken az itt szerzett ismeretekkel felvértezve, a saját kezem által készített műveimmel a táskámban, és a tudattal, hogy képes vagyok szépet, maradandót alkotni intettem búcsút az oktatóimnak, az agyagnak, a korongnak és a barátokká vált csoporttagoknak.

Nagy múltra tekint vissza a tábor

Pál Miklósné, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke lapunknak elmondta, a népművészeti tábor harminckét éve költözött Békéscsabára. – Első alkalommal tizenöten voltunk. Aztán évről évre emelkedett a létszámunk, mígnem tavalyelőtt 460-an kezdtük el a közös munkát. Azonban tavaly sokáig úgy tűnt, elmaradnak a kurzusok, de úgy döntöttünk, meghirdetünk néhány csoportot a megújult alkotóházba és idén is itt fogadjuk a táborozókat – osztotta meg velünk az egyesület elnöke.