Halmos Bélára emlékeztek a párizsi magyar intézetben

Az eseményen levetítették Szomjas György, HB – Hosszú búcsú Halmos Bélától című filmjét, ami nagy sikert aratott az érdeklődők körében. Ezt követően a debreceni PG Csoport adott koncertet. A zenekar nagy tisztelője Halmos Béla művészetének, sokat játszottak együtt, felléptek Párizsban is. Ez alkalommal is szerepelt műsorukon több olyan dal, amelyet egykor közösen adtak elő, az egyikben felvételről hallható volt Halmos Béla hegedűjátéka is. A rendezvényen részt vett dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere.

„Semmihez sem hasonlítható és semmivel sem pótolható az az élmény, ha benn ülök egy vonósnégyesben (…) vagy zenekarban (…), vagy egy táncházban muzsikálok, táncolok vagy énekelek. Nem szeretném, ha a következő generációk kimaradnának ebből. Ez a mi felelősségünk” – idézte fel Halmos Béla napjainkban is aktuális gondolatát beszédének részeként dr. Görgényi Ernő.

A polgármester kiemelte, ezzel Halmos Béla megfogalmazta a küldetését is. Később kitért arra, hogy a kiváló művész a magyar népzenét elvitte a világ minden tájára. Ennek apropóján felidézte egy személyes élményét Halmos Bélával kapcsolatban.

– Egy alkalommal a Béke sugárúti óvodában zenélt Béla bácsi a gyermekeknek úgy, hogy előtte Erdélyben járt, onnan érkezett városunkba. Egy-két nappal később pedig már indult is tovább Japánba – ecsetelte. – Mindig szívvel-lélekkel gondolkodó ember volt. Akkor is fontosnak érezte, hogy Erdély és Japán között eljöjjön Gyulára zenélni az óvodásoknak.

Halmos Béla elismertségét jól jellemzi, hogy szombati párizsi rendezvényre ellátogatott például egy, a francia fővárosban működő zeneiskola igazgatója, illetve a Pompidou központ kulturális szakembere is.

– Színvonalas, megindítóan szép párizsi este volt, méltó a Széchenyi-díjas gyulai népzene tudóshoz – hangsúlyozta a polgármester.

Mint a gyulakult.hu oldalon olvasható, a Széchenyi-díjas népzenész, népzenekutató, hegedűtanár ezer szállal kötődött Gyula városához. Halmos Béla (Szombathely, 1946. június 4. – Budapest, 2013. július 18.) a magyarországi hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes egyik alapító tagja, 1990-től a Kalamajka zenekar prímása. A zenetudományok kandidátusaként tanított a Zeneakadémia Népzene tanszékén, a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársa volt, megszervezte és működtette a Hangszeres Népzene Kutató Csoportot, és ő indította el a Táncház Archívum szervezését, aminek később vezetőjeként dolgozott. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy 2011 novemberében a magyar táncház módszer fölkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Munkaidején kívül különböző népzenei és néptáncos rendezvények állandó résztvevője, szervezője, szakmai partnere, zsűrizője volt.

Sokoldalú, kiváló egyéniség volt

A Táncházi Kamara első elnöke, majd elnökségi tagja, a Magyar Zenei Tanács alapító tagja. A Hagyományok Háza Baráti Köre közhasznú egyesület elnökeként is tevékenykedett annak 2007-es megalakulása óta. Televíziós műsorok, önálló filmek zenei rendezője, szerkesztője és népzenei szakértője volt a rendszerváltás után. Előadóként számos hangzóanyagon szerepel, népzenei kiadványokat is szerkesztett. Tanulmányok, önálló kötetek szerzője a népi hangszeres tánczene és a táncházmozgalom témakörében.