Békéscsabán is kiválóan megállta helyét a világklasszis darab

Sokszor eltűnődtem már azon, milyen érzés lehet egy színész számára olyan karakter bőrébe bújni, akit korábban világhírű, halhatatlan nevű színész, színésznő formált meg. Bár a My Fair Lady-t már kismilliószor színpadra állították szerte a világon, a cím Gabriel Pascal filmjének köszönhetően óhatatlanul is egybeforrt Audrey Hepburn nevével.

Nem tudom, hogy épp emiatt volt-e bármilyen nyomás Papp Barbarán, aki a békéscsabai előadásban a főszereplő Elizát játssza, de annyi biztos, hogy ha volt is, ennek semmi jelét nem adta. Nem próbálta túljátszani, a kezdetekkor éppen annyira volt „ordenáré”, amennyit a szerep megkövetelt tőle, az úrinővé változott Eliza karaktere pedig egyenesen rá lett szabva. Nemcsak tehetsége miatt illett rá kiválóan az utcai virágáruslányból lett úrinő szerep, hanem elragadó bája miatt is.

Henry Higgins fonetika professzor bőrébe a Nádasy-díjas Szomor György bújt, zseniálisan hozva a házsártos, megrögzött agglegény figurát – utóbbit olyan erősen és meggyőzően, hogy az utolsó percekig el sem tudtam képzelni, hogy mégis miért kezdett Eliza gyengéd érzelmeket táplálni iránta.

Őt ellensúlyozza a szintén agglegény, de érzelmesebb Pickering ezredes, akit a Jászai-díjas Bartus Gyula játssza. (Lehetetlen szó nélkül elmenni amellett, hogy milyen remekül fest rajta a barkó! Ránézni felér egy időutazással!) Ő az, aki kedvesen fogadja a fejlődni vágyó Elizát, Higgins házvezetőnőjével, Mrs. Pearce-szel együtt. Fodor Zsóka roppant szerethetően játssza a kifinomult, de közvetlen, megértő asszonyt.

Eliza léhűtő, iszákos apját, a csatornatisztító Alfred P. Doolittle-t Katkó Ferenc alakítja. Ő és két barátja, Harry (Ragány Misa) és Jamie (Doroghi Péter) gondoskodnak arról, hogy humorból ne legyen hiány, mindig jókor, jó helyen „csapnak le”. Persze, nem lenne fair (hogy stílszerű maradjak) minden poént az ő számlájukra írni, gondoljunk csak a lóversenyes jelenetre, amikor Eliza nem túl szalonképesen biztatta a lovat, vagy Mrs. Peace sértődött kivonulásra, miután Higgins egyetlen mondattal dicsérte és alázta meg, és még hosszan lehetne folytatni a sort.

A szereplők méltatását is oldalakon át lehetne sorolni, hiszen rengeteg színész és táncos vett részt a darabban, az első jelenet szinte felért egy karneváli kavalkáddal, öt előadás is kevés lenne befogadni mindent, ami abban a néhány percben történt. De mindenképp meg kell említeni a Folk & Roll formációt. A három táncos, Drimba Máté, Móricz Bence és Szilágyi András tette igazán egyedivé az itt bemutatott darabot, úgyhogy ha valaki azért mellőzné az előadást, mert pár éve korábban már látta a My Fair Lady-t, legalább miattuk adjon egy esélyt a békéscsabai produkciónak is.

Húros Annamária kiváló munkát végzett a díszletek és a jelmezek megálmodásakor, gyönyörű helyszínekre repítette el a nézőt, az öltözékek is feltűnően csodálatosan álltak mindenkin – elsősorban persze a nemesi réteget megformáló szereplőkön. A pontot az i-re a zenekar tette fel, ugyanis a zenei aláfestés nem felvételről, hanem a zenekari árokból szólt, Rázga Áron vezénylése mellett.

A két felvonásos színmű remek kikapcsolódásnak bizonyult, alaposan megdolgoztatva az érzékszerveket a csodálatos színpadképpel és a remek zenével és dalokkal. Ahogy azt a My Fair Lady-től elvárja az ember, volt itt minden: humor, súrlódások, pazar párbeszédek, és persze szerelem.

Fotók: Imre György