A magyar széppróza napja: Jókai Mórról Szilasi László

Az irodalomórán a Jókaival kapcsolatos téziseit adta át a közönségnek Szilasi László. Elmondta, az ő igazságai már elmúltak, lévén Szajbély Mihály, a Szegedi bölcsészkar volt dékánja nemrégiben írt Jókairól. Elhangzott, Jókai idejében az irodalom kicsit másképpen fizetett, mint most, Jókai úgy fogalmazott, az első nagy regényeiért kapott pénzből vett magának egy villát, vagy lehet, hogy kettőt is. Főként a reggeli órákban szerette írni regényeit, melyeknek fő rendezőelve az volt, hogy főhőseinek valamilyen küldetése volt.

Szilasi László hallgatósága előtt elmondta, ő az 1990-es esztendők közepén foglalkozott a szerzővel. Rendhagyó óráján arról is beszélt, miként jutott el ehhez a feladathoz. Munkája kiválasztása azzal kezdődött, hogy szegedi tanítója, Szörényi László minden szemináriumára el kellett olvasniuk egy Jókai regényt, ami azt jelentette, hogy a százhúsz regény közel felét már ismerte, mire a PhD fokozatot megszerezte. Majd felkereste tanárát azzal, hogy van benne egy előmeneteli düh, tenni szeretne ezzel valamit. Beszélgetésük során a Jókai Mórról való kutatásban állapodtak meg, amihez a további hetven regény és Jókaival foglalkozó szakirodalom elolvasásával látott hozzá.

Szilasi regényében kitért a magyar kultikus szerzőkre, a magyar irodalom legfontosabb figuráira, akikben közösnek tartja, hogy mindannyian korán haltak meg. Életüket egy ballisztikus ívhez hasonlította, amiben van egy fölszálló ág, egy virágkor, s a hanyatlás. Majd Jókai regényeinek háromféle olvasási lehetőségét taglalta.

Az egyik, a kultikus olvasás, ami azt jelenti, hogy úgy tesszük magunkévá a szöveget, ahogy a Bibliát szoktuk, melyet „Isten diktált szóról szóra” és egy bizonyos kitüntetett ember írta le a a maga nyelvén.

A második olvasási mód a kritikus feldolgozás, amikor Jókai regényeit kritikával illetik. Nem tartják jónak műveit, köteteken keresztül tanulmányozzák, hogy hol lettek elrontva. Kutatásai során azt vette észre, amikor hibát találtak ezekben a regényekben, akkor a románcokat – ezekben a főszereplő héroszhoz hasonlatos csodalény, a többi szereplő pedig életszerű – kritizálják.

A harmadik olvasási módot Szilasi szerint maga Jókai találta ki. Kevesen tudják, hogy korábban a regényeknek volt előszavuk, utószavuk és a köteteken belül is „mászkáltak” különböző alakok. Itt a hang állandóan beszélt, elmondta, hogy a történetet hogyan kell olvasni. E szerint el kell hinni, amit olvasunk, nincs kitaláció, ezt a tanácsot adja nekünk az író.

Könyvbemutató Gyulán

Szilasi László a Magyar Széppróza Napjának apropóján hétfő délután Gyulán a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban mutatta be könyvét. Az író elmondta, a legutolsó művéével, az Amíg másokkal voltunk című, három kisregényből álló kiadvánnyal találkozhattak itt olvasói.

Az időben visszafelé halad az első kisregény, ami Babits Mihállyal foglalkozik, életének azon szakaszával, amikor a diploma megszerzése után először Szegeden tanított majd elvonult Erdélybe, ahol lefordította Dante Isteni színjátékát. A második Jókai Mórt mutatja be, aki 1849 után Tardonán bujdosott fölöslegesen, hiszen nem üldözték. Ekkor találta ki életművét, melyet már csak papírra kellet vetnie.

A harmadik pedig Bessenyei Györgyről szól, aki Pusztakovácsiban élt, miután bécsi életszakasza véget ért. A három személyben az a közös, hogy egyikük sem volt eleve szépíró, de életük megírt szakaszában eljutottak odáig, hogy szépírói munkát hoztak létre.