Varázspálca díjat érdemelt ki Gyurovits Katalin, a békési Dr Hepp Ferenc Általános Iskola pedagógus

Idén harmadik alkalommal kereste a Szurikáta Alapítvány azt a 100 pedagógust és gyermekintézményt, akik szeretettel fogadták és odaadóan látják el a diabéteszes gyermekeket a mindennapokban. A Varázspálca díj több szempontból is nagyon fontos. Akik nem teherként élik meg a krónikus betegséggel élő gyermek jelenlétét, hanem mindent megtesznek azért, hogy egyenértékű, teljes jogú tagja legyen a gyermekközösségnek. Hiába ugyanis a Köznevelési törvény előírása a diabétesszel élő gyermekeket sokszor visszautasítják, illetve diszkriminatív megkötésekkel fogadják, például csak délelőtt járhatnak, a szülőknek kell megoldani napközben az inzulinbeadást vagy az étkezésüket, az intézményen kívüli programokon nem vehetnek részt, ami teljesen jogszabályellenes.

Varázspálca díj a szülők előterjesztésére

A Varázspálca díjra minden évben a szülők terjeszthetik fel diabéteszes gyermekük bölcsődéjét, óvodáját, iskoláját, valamint pedagógusát – kisgyermeknevelőjét, óvodapedagógusát, dadusát, pedagógiai asszisztensét, pedagógusát, zenetanárát, edzőjét, illetve azt az „oktató, nevelő munkát segítő” személyt, aki segít a gyermekintézményben. Nehéz sorsok, küzdelmes utak, nagy találkozások és életre szóló barátságok olvashatók ki a méltatásokból.

Május 11-én a SE Elméleti Orvostudományi Központjának aulája zsúfolásig telt, szinte minden jelölő család és díjra felterjesztett pedagógus fontosnak érezte, hogy eljöjjön Soprontól Békésig, Szombathelytől Sátoraljaújhelyig, Mátételkétől Gyöngyösig – kistesókkal, nagyszülőkkel, büszke családtagokkal. Az átadó ünnepségen a család maga adta át a Varázspálca elismerést a díjazottaknak, megköszönve odaadó munkájukat.

A pedagógus egy egész családot támogat A Varázspálcás pedagógusok és intézmények bizonyítják, hogy igenis meg lehet oldani a rengeteg pedagógiai, adminisztratív feladat mellett a diabéteszes gyermekek ellátását. Jó szándék, empátia és nyitottság mindenképpen kell hozzá, hogy megismerjék a betegséget, és a gyermek ellátásának teendőit beépítsék a napi rutinba. A feladatra igent mondó pedagógus vállalásával nemcsak a krónikus betegséggel élő gyermeket segíti, hogy a gyerekközösség egyenértékű tagjaként fejlődhessen, tanulhasson, hanem biztonságot jelent a szülők számára is, akik a felelősséget ideiglenesen átruházva, napközben a munkájukra tudnak koncentrálni.

Jellemzően azok a pedagógusok látják el a cukorbeteg gyermeket, akik a nap legnagyobb részében a gyermekkel töltik az időt. Sokszor ők azok, akik észreveszik a gyermeken az 1-es típusú diabétesz tüneteit, akik a diagnózis megterhelő időszakában támogatják a családot, illetve kialakítják az intézményi mindennapokba való visszatérés feltételeit: felkészítik a csoportot, osztályt, tantestületet a diabéteszes gyermek fogadására. Amennyiben a gyermek saját pedagógusai kapacitáshiány vagy akár félelem miatt elutasítóak, előfordul, hogy pedagógiai asszisztenst vesznek fel a diabéteszes gyermekek mellé, vagy egy másik csoport, osztály pedagógusa, esetleg az iskolatitkár vállalja a feladatot, hogy vércukrot mér, inzulint ad be, és felügyeli, hogy a kimért szénhidrátadagját elfogyassza a gyermek.

Sokat adnak a pedagógusok

Arról, hogy az intézményvezető, a pedagógus mit ad vállalásával a gyermekközösségnek, Kocsisné Gál Csilla, a Szurikáta Alapítvány elnöke beszélt a díjátadó ünnepségen. „Mintát mutat arra, hogyan bánjuk azokkal, hogyan segítsük jól azokat a társainkat, akik nehéz élethelyzetbe kerültek. Megadja a gyermekközösség minden egyes tagja számára azt a biztonságot, hogyha ő kerül majd egyszer hasonlóan nehéz élethelyzetbe, lesz segítség, lesz védőháló az ő számára is. Megmutatja, milyen egy kiszámítható, és ha nem is igazságos, de igazságosabbá tehető világ minden egyes gyermek számára – hozzon bármit is az élet.” 

A rendezvény főtámogatójaként, az Eisberg Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, Gazsi Zoltán is a közösség erejéről beszélt, idézve egy 75 éven át tartó kutatást, ami kimutatta, hogy a boldogságot elsősorban a megtartó, támogató közösség jelenti az emberek életében – nem a karrier, nem az anyagi helyzet.