2024.05.24. 15:40
Ma a világ embertelenné válása ellen vívjuk harcunkat
Az orosháziak a belvárosban, az Árpád-kertben lévő hősök szobránál helyezték el az emlékezés virágait a világháborúkban elhunytak tiszteletére. Antal László önkormányzati képviselő mondott emlékbeszédet pénteken délután.
Amikor megállunk hősi halottaink emlékművénél és a világháborúkban elvesztett honfitársainkra emlékezünk, komor keserűséget érzünk. Ezek a háborúk nem a mi háborúink voltak. A nagyhatalmak játékszereként keveredtünk bele. Az áldozatok, amelyeket meghoztunk, csak arra voltak jók, hogy tovább táplálják a háború feneketlen étvágyát, amely egymás után nyelte el értékeinket és végül oly sokakat közülünk – kezdte visszatekintését a szónok Orosháza belvárosában.
Fotó: A szerző felvétele
– A történelmi Magyarország vesztesége, 660 ezer halott, több mint 800 ezer hadifogoly volt. Az agrárvidékekről több embert mozgósítottak, ráadásul a magyar parasztság döntő többsége a gyalogság sorait gyarapította. A magyar bakák iskolázottak, megbízhatók voltak, ezért a legfontosabb frontszakaszokon gyakrabban kerültek tűzvonalba. De voltak olyan honfitársaink, akik nem is a háborúknak, hanem az istentelen és ostoba politikai üldözéseknek lettek áldozatai. Róluk és a többiekről is szól ez a mai alkalom.
– Ez az emlékmű nem csupán azt üzeni, hogy ők is megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza. Azt is, hogy mi, kései utódaik legyünk méltók hozzájuk és mi is cselekedjük meg, amit ma követel meg a haza, tőlünk. Ma már másfajta csatákat vívunk: a tisztességes megélhetésért, gyerekeink boldogulásáért, a jövőjükért. A szeretetért, hogy ne váljon gyűlöletté. A barátainkért, hogy ne szakadjunk el egymástól. A világ embertelenné válása ellen vívjuk meg mindennapi harcunkat. Nem véres csaták ezek, de jelentősek, mint az elődeink általi harcok.
Antal László emlékeztetett: a szomszédunkban ma is véres háború dúl. Sose volt még ennyire aktuális szabadságunk, a béke. Ez a tét.
Mert az emberhez méltó élet a békében a szabadságban rejlik. Hiszünk a békés emberi élet lehetőségében. Hiszünk abban, hogy eljön a kor, amikor egyetlen embernek sem kell majd soha többet háborúba mennie. Hiszünk az emberekben, akik előttünk jártak. Emlékezünk rájuk, emlékezünk áldozatukra és elkerülni igyekszünk mindazt, ami az ő életüket embertelenül nehézzé tette.
