77 éve indultak az első szerelvények Tótkomlósra is

Arról a majd százezer magyarról emlékeztek meg pénteken, akiket a második világháború után nagyhatalmi megállapodások következtében szülőföldjükről, a Felvidékről áttelepítettek Magyarországra.

Horváth Zoltán alpolgármester megemlékező beszédében elevenítette fel a történteket: a második világháborút lezáró, 1945. júniusi potsdami konferencián született megállapodás többek között arról, hogy a háborúból győztesként kikerült, újonnan alakult Csehszlovákia az etnikai egységesítését kölcsönös lakosságcserével hajthatja végre. A Csehszlovák Köztársaság területén élő magyar kisebbséget nem engedélyezték egyoldalúan kitelepíteni, azt határmódosítás nélküli lakosságcserével kellett végrehajtani.

– 77 évvel ezelőtt, azaz 1947. április 12-én indultak meg az első szerelvények, amelyek a kitelepített felvidéki magyar családokat szállították át Magyarországra.  A több tízezer magyarnak hátra kellett hagyni házaikat, megművelt földjeiket, a közösséget, amiben évszázadok óta éltek, őseik, felmenőik sírjait. Az első szerelvény ezen a napon indult Tótkomlósra is. 1947-48 ban 1500 felvidéki magyar érkezett hozzánk, főleg mátyusföldi településekről. Pozsonyvezekényből 50, Alsószeliről 23, Érsekújvárról 14, Tallósról 12, Vágfarkasdról pedig 11 család – sorolta az alpolgármester.

Az idetelepített magyarok jelmondata volt: a munka, a remény és az imádkozás. A templom volt az a hely, ahol a felvidékiek találkozhattak. Vasárnaponként a 3 szentmise alkalmával a templom zsúfolásig megtelt. Munka volt bőven, az új gazdálkodási módot, a másfajta földek művelését meg kellett tanulni. Amit kaptak házakat, rendszerint nem érték el a Felvidéken hagyottak szintjét, azokat helyre kellett állítani, sokszor lakhatóvá tenni. De feltétel nélkül reménykedtek:  ez csak egy ideiglenes állapot. Várták, mikor lesz a visszatérés időpontja. Ez sosem következett be.

– A felvidéki magyarok megérkezése településünkre a helybéli lakossággal újfajta kapcsolatot hozott létre, a befogadást, a megszokást és a hozzáidomulást az itteni viszonyokhoz. A befogadást a tótkomlósi szlovák családok nagy része gyakorolta, szeretettel fogadták a környezetükbe érkező magyarokat, viszonyukat nem mérgezte meg a nagypolitika. Azzal a ténnyel, hogy ők nem hagyták el szülőföldjüket és itt akartak tovább élni, szlovákajkú magyar állampolgárként hitvallást tettek amellett, hogy a felvidéki magyarok megsegítése becsületbeli kötelességük. A beilleszkedés az első években nehezen ment. Az idő múlásával az egymásra találás felgyorsult.